Játszottam
Porcicával, elkérezkedtem Agatha nénitől, majd megfürödtem, hajat mostam, és
megszárítottam azt. Ekkor már nyolc óra volt, szóval kivasaltam a hajam,
sminkeltem (alapozót nem, mert utálom és nem is szükséges szerencsére), majd
magamra kaptam egy fekete csőruhát, ami a combom közepéig ért, csak az egyik
válla volt pántos, és nagyon jól kiemelte az alakom. Ezután következett, hogy
mindent átkotortam a fekete magassarkúmért, de végül meglett, és ez a lényeg.
Mikor felöltöztem, kocsidudálást hallottam. Még belepakoltam a (fekete, mi
más?) táskámba a cuccaimat (mindent, ami csak egy nőnél lehet), és kiléptem az
ajtón. Kellemes, de nem hideg levegő csapott meg, és egy doromboló hang.
- Most legszívesebben visszavinnélek, és… - ölelt át hátulról Viktor, és a
nyakamba csókolt, mire gyorsan megfordultam.
- Ezzel még várnod kell. – vigyorodtam el, és a kocsiba ültem. Rosalya mellé
kerültem, és itt esett le, hogy egy limóban ülünk. A lány kezében pezsgő volt,
és éppen próbálta kibontani. Viktor velem szemben ült le, és a kocsi elejéhez
kiabált.
- Megvagyunk!
- Utálok helyetted vezetni. – morgott valaki, de az autó elindult. A hangja
kicsit ismerős volt, de nem tudtam, honnan.
- Ez a limuzin honnan van? – kérdeztem szétnézve.
- Nem tudtad, hogy a csávód egy kőgazdag dobos? – kérdezte Iris, aki a kezét
Castielével összekulcsolva, a sarokba dőlve ült. A barátomra néztem, aki
visszafojtott mosollyal bólintott.
- Ez van. – mondta. – Legalább nem a pénzemért szeretsz.
- Hanem másért, ami szintén úgy kezdődik, hogy pé… - szólt be Castiel, mire
elnevettünk magunkat, holott ez nem volt igaz. Megálltunk valahol, mire Viktor
kiszállt, és azt mondta, mindjárt jön. Valami szupermarket-félénél voltunk, és
míg nem jött, mi ittunk és beszélgettünk.
- Leigh? – kérdeztem Rosalyát.
- Már ott van, ő a DJ.
- Ú, nem is tudtam. – mondtam, mire a többiek elvigyorodtak.
- Ó, és mennyi mindent nem tudsz még…
Azzal nekiálltak beavatni mindenféle titokba. Nathaniel allergiás a pollenre,
ezzel sokszor szívatják… Amber az olajos magvakra, az anyjuk pedig a macskákra.
- És az apjuk? – nevettem, mire rávágták, hogy ő meg az emberekre. Még jobban
nevettünk, de belegondoltam, hogy ha ez igaz, milyen lehet Nathanielnek. Jó
fantáziával bírok, tehát belegondoltam, hogy a sérüléseket szerezhette tőle is…
nem, biztos nem ekkora állat!
Viktorék visszatértek, és a srác, aki vezetett, szintén beült hozzánk. Egy
zacskó pia volt náluk, és mindenkinek osztogattak. Most volt időm végignézni a
hosszú, barna hajú fiún, és beugrott, ki ő.
- Nem te veszekedtél az eladóval a suli melletti bazárban? – kérdeztem, mikor
épp engem nézett.
- De, ő a nagybátyám, és már ide is adta a boltot. Nyugdíjas, és nem dolgozhat…
- De dolgozik! Ő a suli büfése! – mondta Iris, mire elnevettem magam.
- Szóval ezért fűzte az igazgatónő!
- Nem, tényleg együtt vannak. – javított ki mindenki komoly arccal, mire én is
arra váltottam, aztán megint nagyon elnevettem magam, és a többiek is ezt
tették. Megittam 1-2 korty abszintot, ugyanennyi tequilát, és egy fél doboz
citromos sört, aztán Dimitrire néztem, aki Louis unokaöccse volt.
- Te nem iszol? – a szavaim egybefolytak, de remélem, értette.
- Dehogy, akkor nem tudnék vezetni, meg amúgy is, valami baj van a májammal,
szóval nem ihatok.
- Ja, értem. – válaszoltam, és Viktorra dőltem, aki időközben mellém került. –
Hát szia!
- Szia. – mondta, és szenvedélyesen megcsókolt, amit hagytam is. Hamarosan
elindultunk a szórakozóhely felé, és miután bejutottunk, kerestünk egy helyet,
ahol elfértünk (itt a fiúk már leváltak, szóval csak Rosával és Irisszel), majd
táncolni kezdtünk. A zene olyan hangos volt, hogy minden basszusnál
megdobogtatta a mellkasomat, és ez ilyen állapotban nagyon felszabadított. A
csípőmmel köröztem, miközben a fejemet ráztam, a kezeimet pedig a magasba
tartottam, így élveztem Steve Aokit.
- Megyek, köszönök Leighnek! – ’törte meg’ a csendet Rosalya pár perc után, és
lelépett. Ketten folytattuk a táncolást Irisszel, akin szintén miniruha volt,
csak lazább, ami inkább a mellénél volt kivágott. Középen a „Korn” felirat díszelgett,
ami ezt a ruhát nagyon feldobta, főleg azzal a fekete bakanccsal, amit a lány
felvett hozzá. A haja szorosan fel volt kötve, és nem sokat, de sminkelt is.
Nem is sejtettem, hogy egy ilyen rendes lány ekkora partiarc lehet, de
tévedtem. Úgy táncolt, mint valami szajha, (nem rosszból, itt mindenki ilyen
volt, csak meglep, hogy ő is tud) és tipikusan olyan volt, mint egy csajszi,
aki nagyon élvezi az életet. Na, meg aki nem hiányolja a pasiját, akire a fél
gimi gondol elalvás előtt.
- Castielék? – kérdeztem, ha már úgyis eszembe jutott.
- Szerintem fent söröznek meg cigiznek. – jött a válasz, majd folytattuk a
táncot. Nem volt kedvem felmenni, a zene ott pörgött mindenemben, szóval csak
táncoltam. Iris éppen egy miniruhás csajt bámult meg, mikor megzavartam, és
újból hozzá szóltam.
- Nézd csak, hogy bámulnak minket! – mutattam pár fiatalabb srác felé, akik
nagyon figyelték a mozdulatainkat.
- Mutassunk nekik olyat, amitől zavarba jönnek! – javasolta Iris, én pedig
vigyorogva helyeseltem. Beálltam a vörös hajú lány elé, egymáshoz simultunk, és
úgy mozgattuk a csípőnket. Lementünk majdnem teljesen guggolásba, majd pucsítva
felemelkedtünk, és tovább folytattuk a csípőmozgást. A gyerektársaság elindult
felénk.
- Hé, cicák, jók vagytok, vajon az ágyban is? – szólalt meg a legbátrabb.
- Hallod, haver, ha legközelebb ilyet kérdezel, először tegyél fel magadban két
kérdést: nagykorú vagy-e már, és van-e odalent valami egyáltalán, vagy csak a
csikk? – válaszoltam, mire a haverjai kinevették, de egyből eltűntek. Iris
mögöttem nevetett, aztán mikor megfordultam, megkérdezte, hogy nem iszunk-e egy-egy
nagy whiskey-kólát, amíg fent megkeressük a fiúkat. Útközben Kimbe botlottunk,
aki kezében egy sör volt.
- Hé, hát ti? – kérdezte, de ő sem volt már szomjas.
- Feljöttünk bulizni, de most a fiúkat keressük. – válaszolt Iris.
- Én is Dajant keresem, akkor biztos a tieitekkel van. – azzal hárman indultunk
tovább, hogy csillapítsuk a férfihiányunkat. Odafent egyszerű dolgunk volt: a
leghangosabb fiúbandához kellett mennünk. Dajan éppen valami bonyolult
kézfogást bonyolított le Viktorral, (micsoda megfogalmazás!) de amikor
megláttak minket, abbahagyták, és nőzni kezdtek.
- Mucika, na mizu? – hajolt a nyakamba Viktor, és adott egy puszit. Úgy látom,
ők már nem ittak, amióta itt vagyunk, szóval kezdtek józanodni. Én viszont
inkább jó nagyot kortyoltam a kezemben tartott pohárba.
- Semmi, ez nagyon jó hely – kezdtem. – Vidéken ilyen sose volt.
- Ez London, baby! – kiáltotta Viktor, mire mindenki minket nézett, de ő
megfogott, lerohant velem a tömegbe (közben a piámat elvették), és a zenére
táncolni kezdtünk. Sehol nem volt közöttünk felesleges hely, teljesen egymáshoz
voltunk simulva. A kezei a combomat simogatták (mert háttal voltam neki), én
pedig néha a hajába túrtam. Mikor a tánc kezdett eldurvulni kettőnk között, úgy
döntöttünk, lelépünk. Hozzánk mentünk, és ahogy felértünk a szobámba, minden
ruhát lecibáltunk egymásról. Viktor az ágyra fektetett, és forró csókokkal
halmozott el. Kábán érzékeltem a dolgokat, amik körülöttünk folytak, de
kellemesnek fogtam fel őket. Halkan felsóhajtottam, amikor Viktor úgy döntött,
elég volt a szórakozásból, és átadtam magam a szombat este örömeinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése