Liebster Blog Award

Nem gondoltam, hogy ezen az oldalon meg fog még jelenni valami - de azért ez elég fontos dolog számomra.
A blog ugyanis megkapta az első díját! :)
Képzeljétek el, amikor valaki szétnéz a blogján, "úristen, elegem van az írásból, nem vagyok elég jó" érzésekkel, és megpillantja a díját, amit valószínűleg (remélhetőleg) azért kapott, mert valamennyire tehetséges - nagyon jó érzés.



Ezt a díjat bloggerek adják bloggereknek, jelentése: a legjobb blog.
                                                             

Szabályok:
Írd le hogy kitől kaptad!
Írj magadról 10 dolgot!
Válaszolj 10 kérdésre!
Tegyél fel 10 kérdést!
Küldd tovább 10 embernek!

A díjjal Kármen Lutamo (Alison története) ajándékozott meg. :)


Ahogy a másik blogomon, itt is előbb a kérdésekre válaszolnék, mert ugyanazt a technikát fogom alkalmazni.

1) Miért kezdtél el blogolni? 11 évesen úgy gondoltam, világot váltok az irományaimmal - ez elmaradt. :D
2) Sok blogot olvasol? Sajnos már egyet sem.
3) Volt már olyan, hogy abba akartad hagyni az írást? Jelenleg is éppen ilyen válságban szenvedek.
4) Hova szeretnél eljutni az életed során? Nem akarok az országban maradni, de egyelőre nincsenek konkrét terveim.
5) Mi a három legfontosabb dolog a számodra? Anya és a húgom (őket egynek veszem), a baráti társaságom/barátom, a munka sikere
6) Hogyan győzöd le a félelmeidet? Sehogy. Képtelen vagyok rá.:)
7) Napsütés vagy eső? A kettő egyszerre elég jó :D
8) Mi a hobbid? (többet is írhatsz) Nem is tudom... az írás, de szeretek lovagolni is.
9) Mi az ami rettentően irritál? Engem? A helyes kérdés az, hogy mi nem? :D
10) Van több blogod is? Igen, sok blogot írtam már.

10 things of me:
1., Biztos vagyok benne, hogy az előbbi pár szót helytelenül írtam le, vagy van vele valami, ugyanis angolból borzalmas vagyok.:D
2., Imádok buszon ülve zenét hallgatni.
3., Debrecenben tanulok, de nem ott lakom, hanem koliban, és azóta nem vagyok olyan finnyás, mint régen - aki kolis, egyébként sem lehet az, ha nem akar éhen halni.:D
4., Nagyon szeretek énekelni.
5., Anyu is nagyon szeret énekelni, és az ő anyukája is. Mama egyszer volt fiatalkorában tehetségkutatón is.
6., Fárasztó vagyok. (Ide pl. azt akartam írni, hogy hat, megérett a meggy. Értitek már?)
7., Alig jártam még Pesten. Ha a tanulmányi kirándulásokat nem számítjuk, kétszer, lassan 16 év alatt.
8., Márciusban argentin cserediák lakott nálam. Nem igazán bírtuk egymást, de minden reggel együtt utáltuk az embereket a buszmegállóban.
9., Ezen a blogon szabadabbnak, másabbnak érzem magam, mint az új blogomon.
10., És, ahogy már máshol is említettem, sosem fejezek be semmit, ahogy ezt sem fogom. Remélem, nem sértek meg vele senkit.

Még egyszer szeretném megköszönni a díjat! :))

46. Fejezet - Farsangi bál 2.0

Nos, akkor itt is az utolsó fejezet, amivel lezárom Melissa és Nathaniel történetét. Jó olvasást hozzá!:)
Mindenesetre ne aggódjatok, nem fogok eltűnni, a szavazás alapján február hetedikén felkerül a prológus az új blogomhoz, aztán rá két hétre pedig az első fejezet.:)

Akkor értünk az iskola parkolójához, amikor Castielék az utolsó számukat játszották. Az iskola előtt állt néhány rendőr, szóval áldottam az eget, amiért én alul jöttem, és nem úgy mentem el a rendőrbácsik előtt, hogy előtte már jól meghúztam Amber házipálinkáját. Lassan bepakoltuk Arminnal és ChiNoMimivel a cuccokat a színpadhoz, de a tömegtől ez eleinte elég nehézkesen ment. Armin és a barátnője (gyengébbek kedvéért igen, az ChiNoMimi) elkezdték a fiúk mögött összerakni a dolgokat, addig pedig beszaladtam az öltözőbe, és magamra kaptam azt a sötétkék, egy oldalt pántos miniruhát, amit az este folyamán szándékoztam hordani. Éppen ki akartam lépni az ajtón, amikor Deborah lépett be rajta. Rózsaszín ruhája gusztustalanul ki volt vágva mindenhol, de a csúnya fogsora jobban megrémített, mikor rám vigyorgott.

- Nem tűnsz olyan szomorúnak.

- Tényleg volt olyan gyengeelméjű, aki téged hozott el a bálra? – kérdeztem keserűen nevetve, és kimentem az öltözőből. A fiúk akkor végeztek, szóval könnyen felkerültem a színpadra, mert a megszámlálhatatlan lánysereg követte a fiúkat, a többiek meg elmentek, gondolom, átöltözni. Az utolsó két év DÖK-ösei, Melody, ChiNoMimi, és később Nathaniel segített az asztalról a puncsot és a gyümölcsleveket alkoholra cserélni, és a színpad mögötti alkoholt pedig puncsra és gyümölcslére váltani. Egyszerűen: megcseréltük a piát az asztalon és a színpad mögött. Mikor ezzel végeztünk, Armin rájött, hogy kell akkor mixelni, és ennek annyira megörült, hogy abba sem hagyta a zenélést. A többiek elmentek átöltözni, én pedig addig kimentem a mixerekért. Megtudtam, hogy a rendőrök azért voltak itt, mert az igazgató öccse az, és ő vitte haza az igazgatónőt meg Louist. Hát, oké… A mixerek nem sokkal később megjöttek (mind a négy, pedig csak hármat kértünk), és mikor megmagyaráztam az őröknek, hogy nekik miért nem kell belépő, végre beengedték őket és elfoglalhatták a helyüket az asztaloknál. Hamarosan a zenére visszatért a már csak feleekkora tömeg, és nekiálltunk bulizni. Úgy éreztem, hogy valami kiment a fejemből, ami hamarosan be is ugrott – a kocsikulcsot még nem adtam vissza Dimitrinek! Megkerestem hát, és visszaszolgáltattam neki a járműnyitót és beindítót egyben. Szóval… a kocsikulcsot. Aztán kértem az egyik mixertől egy Sex on the beach-et, és már csak pár korty volt, mikor a kedvenc számom mixét hallottam meg Armintól. Na, akkor gyorsan felhörpintettem a piám, és rohantam táncolni, az sem érdekelt, hogy teljesen egyedül. A zene végén azonban megzavart valaki.

- Muszáj beszélnem veled. – mondta Nathaniel. Mivel sikerült Armint DJ-nek használnom, boldognak éreztem magam, szóval úgy döntöttem, a pornós Nattel is kedves leszek. De jó ez az új becenév… Pornós Nat. Rímel arra, hogy… Pornós Nat.

Az említett személy megfogta a csuklómat, és a tornateremből áthúzott a kertész-klubba. Nagyon hideg volt, vacogtam, de akkor a fiú elővett egy kulcsot, és kinyitotta az üvegházat. A sor legvégére indultunk, és Nathaniel végig hapcizott.

- Tudod, allergiás vagyok a pollenre…

- Akkor miért ide hoztál?

- A végén nincsenek olyan virágok.

Hát, rendben… Hátul valami fényt láttam, és hamarosan feltűnt, hogy a növények közötti soron le volt terítve egy pokróc. Semmi más, csak egy darab pokróc. Nathaniel leült rá.

- Gondoltam, ne álljunk… - habogta. Csendben leültem mellé, és bámultam őt. Annyira zavarban volt, hogy a kezét tördelte és a pokróc szélét hajtogatta. Nem sokkal később azonban előkapott egy kosarat. Felnyitotta a tetejét, és átlásztó dobozba, vagy hogy mondjam, pakolt rántott húst és rizst vett elő. A gyomrom nagyot kordult, azt jelezve, hogy jó lesz, ha azt a dobozt most sürgősen megkapom. Nathaniel elnevette magát a korgó gyomromon, gondolom, ettől gyengébbnek tűntem, és nem félt attól, hogy leharapom a fejét. Felém nyújtotta a dobozt, amit felnyitottam, és a benne levő villával enni kezdtem. A húst haraptam, de teljesen mindegy, mert borzasztó éhes voltam. Annyira a mai bálra koncentráltam, hogy jóformán még enni is elfelejtettem. De nem baj, ezt nem késő bepótolni… 

Miután mindent betakarítottam, Nathaniel adott teát is (még jó meleg volt, nyami), aztán elővett egy tortát. Kicsi volt, és CICA alakú! Nem hiszem el, hogy ilyen aranyos velem…

- Ez cukiiiii! – tapsoltam, mint egy öt éves, és a tortát néztem. Igazából a cicának csak a feje volt ’megtortásítva’, de borzasztó aranyosan nézett ki. Nathaiel vágott belőle két szeletet, azt megettük, de aztán tele lettünk, szóval a maradékot visszatettük a kosárba, amibe a rizst ügyesen beborítottam.

- Várj, ott csokis a szád – mondta Nathaniel, mikor már megint egymással szemben ültünk. Lassan a számhoz nyúlt, és ujjbegyével leszedte a csokidarabkát az alsó ajkamról. Micsoda intim pillanat…

- Figyelj. Beszéltem Amberrel, ő pedig azt a videót mondja nekem folyamatosan, amit neked küldtek és állítólag én meg Melody vagyunk rajta. Megmutatnád? Ugyanis nekem ilyen téren soha, semmi közöm nem volt a csajhoz.

- Valakihez pedig biztos volt… különben… hogy lettél volna olyan gyakorlott… a… a… - zavaromban inkább a telefonomban kutattam az archivált üzenetek között. Hamar meglett a videó, amitől összeszorult a szívem. Nathaniel közelebb húzott magához.

- Az, hogy ügyes voltam, nem jelenti azt, hogy tapasztalt is. Bízz bennem!

- Ezt pont te mondod? – kérdeztem, mire ő mosolyogva megrázta a fejét. A kezébe adtam a telefonomat, miután elindítottam a videót. Igyekeztem nem figyelni a nyögésekre és a sóhajokra, Nathaniel ugyanis elég sokáig nézte a felvételt. Mikor leállította, az arcomat a két keze közé vette, és annyira közel került hozzám, hogy a szánk csak pár centire volt egymástól.

- Te hülye! – mondta vigyorogva. Értetlenül megráztam a fejem. Most meg mi van? Nathaniel folytatta. – Sosem hordtam olyan ruhákat, Melodynak sosem volt vállig érő rövid haja. A fiú hátán nem voltak foltok, pedig nekem még lettek volna. A csaj lábán van egy tetkó, Melodyén nincs. És nem meglepő, hogy a fejüket közelről sosem veszik? Honnan voltál te ebben olyan biztos? Meg egyébként is… Londonban már sehol nincs olyan tábla, amire krétával írnak. Mindenhol interaktív van, meg filctollas… de nem krétás. Illetve, két suliban még van, de abba a legalja nép jár, a fal mállik, a tábla félig le van szakadva, és sosem nézett ki így. Mellesleg, ha tovább nézted volna egy kicsit, rájöttél volna, hogy ezek rohadtul németek… és utoljára, ami a legjobban felidegesített… nekem nem is olyan kicsi!

- Ó. – csak ennyit tudtam kinyögni. – De mit vártál? Hogy nézzem végig?

- Jó lett volna, te butus – Nathaniel nevetve a karjai közé húzott, én pedig megkönnyebbülten átöleltem. Hát egyikőnk sem tett rosszat a másiknak… Deborah képes volt még most is kavarni. Hú, de nyakonvágnám egy péklapáttal… Vagy várj! Meg is teszem. Csak előtte Nathaniellel idebent még…

Az aktusunk után kipirulva ráncigáltuk fel magunkra a ruhát, és mikor már normálisan néztünk ki – rúzsom már nem volt -, visszamentünk a tánctérre. Nagyon jól éreztük magunkat ketten, az egész estét együtt töltöttük, vedeltünk, táncoltunk, csókolóztunk, és mindent, amit két szerelmes csinál. Úgy éreztem, az életem végre sínen van. Amber egy csomó képet csinált rólunk, de az a kedvencem, amikor Nathaniel hajol, hogy megcsókoljon, Castiel pedig ad neki egy tockost. Jut eszembe – Castiel és Nathaniel kibékültek, mivel rájöttek, hogy Deborah miatt nem éri meg veszekedni. Így persze kiderült, hogy egy csomó ciki dolgot tudnak egymásról, amit nekünk elmeséltek, és undorodva nevettünk rajtuk. Hajnali háromkor Nathaniellel kimentünk az udvarra.

- El kell mondanom még valamit.

Bólintottam.

- Tudod, van Anglia másik felében egy nagyon jó biosz-kémiás bentlakásos suli, ahová Melody jár…

Újabb bólintás.

- És hogy apám neked köszönheően sokkal jobban figyel rám…

Bólintás.

- És… így… beadta oda a jelentkezésem. 

Nem értettem, mi folyik körülöttem. Már megint nem lehetek boldog?!

- Itt akarsz hagyni?! – sipítottam. – Szeretlek, érted?! Te pedig itt akarsz hagyni?! Szerelmes vagyok beléd, és tudom, hogy kettőnk között van valami… erre… erre…

Választ sem várva elrohantam.

~ fél év múlva ~

- Jó lenne, ha a szerelmesek is rám figyelnének!

A barátommal belemosolyogtunk a kamerába, aztán felsikítottam, mert ő belelökött a tengerbe.

- Ezt még megkeserülöd! – kergettem nevetve.

- Ahhoz el kell kapnod, nyuszi – kacsintott, amikoris rávetettem magam, és mindketten a vízben landoltunk. A puha homokban ülve csókolózni kezdtünk, míg Kentin el nem kezdett minket vízipisztollyak lövöldözni.

- Éhes vagyok. – jött oda hozzánk. – És még a tulajdon pasim sem akar jönni velem.

Alexyre néztünk, aki gondtalanul napozott. A haját kifakította a nap, és olyan barna volt, mint egy… fa.

Jó hasonlat, Melissa, tapsot neked…

- Mi feláldozzuk magunkat – jelentettem be, és megvártam, amíg a szerelmem feltápászkodik a földről, a kezemet fogva felhúz, és Kentin után visz. Jót ettünk, és a végén, fagyizás közben lefényképeztem a két fiút.

Mert hogy ki a szerelmem? Ez a szőke idióta, aki úgy gondolta, még utoljára húzni fogja az agyam.

Esze ágában nem volt elmenni, a jelentkezést egyből visszavonta, és tudatta az apjával, hogy őt az az iskola nem érdekli, mert velem akar maradni. Mondhatom, jó nagy pofont kapott ezért tőlem, de az utolsó egy órában is sikerült annyit innunk együtt, hogy másnap együtt hányjunk. Aztán pedig… mindent együtt csináljunk. Mert összejöttünk. Dimitri és Melody is összejöttek, ők távkapcsolattal kezdenek, Deborah pedig úgy eltakarodott az iskolából, miután a tömeg előtt jól felképeltem és mindenki kinevette, hogy öröm volt nézni.

Nem vagyunk Nathaniellel álompár a suliban – úgy hívnak minket, hogy stérberék -, de kit érdekel, amikor a legjobb barátaink tudják, hogy ugyanolyan hülyék vagyunk, mint ők? A nyárnak hamarosan vége, és mi visszatérünk a Sweet Amorisba, végzősként. Végighajtjuk ezt az évet, aztán én elköltözöm Chicagoba, mert ott van egy nagyon jó egyetem. Persze, csak ha felvesznek. És csak ha Nathaniel is jön velem. Ugyanoda fogjuk beadni a jelentkezésünket, és együtt fogunk lakni egy albérletben. Az egyetem után megpróbálunk orvosként elhelyezkedni valahol, és úgy tervezzük, hogy családot alapítunk. Miután összeházasodtunk, szülök neki egy darab gyereket, mert mindketten olyan borzalmas személyiségek leszünk, hogy elég lesz egy gyereket felnevelnünk. Az öreg Porcica ott lesz a babánkkal minden pillanatban, és vigyázni fog rá. Aztán a mi gyerekünk is felnő, ahogyan mi tettük, és elmegy egyetemre, neki is családja lesz. De sosem leszek magányos, mert Nathaniel velem fog élni. Amíg én hetven évesen kötögetek, addig ő a boltban lesz, hogy vegyen nekem cérnát, tűt, fonalat, meg mindent, amivel kötögetni szoktak. Még nem tudok kötni, de majd megtanulok… Mindig Nathaniel fog főzni, mert rohadt ügyes, én pedig majd takarítok. Teljes összhang lesz köztünk, csakúgy, mint most.

Ezek határozott tervek, és én biztos vagyok benne, hogy mind sikerülni fog. Mert ez nem csak gyerekszerelem…

45. Fejezet - Farsangi bál

A hajamat begöndörítettem, és felkaptam a fekete magassarkúmat. A sminkem a ruhámhoz illően a tuson, ceruzán és spirálon kívül még sötétkék szemhéjfesték volt. Maga a ruha egyébként a földig ért, derékig szűk volt, sötétkék selyem anyagú, és úgy nézett ki, mintha az anyagot egymásba fonták volna. Deréktól lefelé kissé kibővült, és valami könnyű, sötétkék anyagból fodrok díszítették az egész szoknyarészt. Borzasztóan tetszett. Dimitri fekete öltönyt vett fel, fehér felsővel, és csak azért jött velem vásárolni, hogy a ruhám színéhez megfelelő nyakkendőt válasszon. Így az értelemszerűen sötétkék volt.
Most az egyszer ő sem késett, szóval szájfényt kentem a számra, és megmutattam magam Tinának.
- Á-á. – rázta meg a fejét mosolyogva, és letötölte a szájfényt. A helyére vörös rúzst kent, amitől a szám még nagyobbnak és szexibbnek tűnt.
- Így már jobb. – mosolygott, mire átöleltem.
- Köszönöm.
A második dudálásra felvettem a fekete dzsekim, és kiléptem a csípős, februári levegőre.
- Azta, most annyira jól nézel ki, hogy szívesen kikezdenék veled – vigyorgott egy fütyülés után Dimitri, amikor végre beültem a kocsiba.
- Meg ne próbáld. De azért te is kitettél magadért. Most normálisnak tűnsz. – a haját persze leengedve hagyta, de nagyon jól mutatott rajta a sötét öltöny. Hamar az iskolához értünk, és engem nosztalgikus érzések fogtak el. Két hónapja még Viktorral jöttem ide, és Amber kint várt Nathaniellel… végülis, most csak a pasik változtak. Én Dimitrivel jöttem, szőke barátnőm pedig a pasijával, Castiellel várt kint. Még szerencse, hogy már nincs hó…
Dimitri leparkolt az iskola előtt, aztán kiszálltunk, és Amberékhez sétáltunk. Viszonylag gyorsan mentem, mert a cipőm sarka nem haladta meg a 15 centit, sőt, még platformos is volt, és annyiszor volt már rajtam, hogy szinte kényelmesnek lehetett mondani.
- Lehetne, hogy egyszer ne késsetek? Rohadt hideg van – sziszegte Castiel, akinek látszódott a lehelete, mikor megvilágította a lámpa.
- Bocsi – vigyorogtam. - Tina tíz percen keresztül igazgatta Kentin haját, mielőtt elment Alexyért. Szerinted velem mit csinált?
- És melyikük öltözik lánynak? – látva a szúrós tekintetemet, Castiel inkáb befogta, és megkérdezte, nem megyünk-e be.
Egyébként az igazgatónő nem engedte, hogy kilépjek a DÖK-ből, és büntetésből, amiért ki akartam, nekem kellett intézni a farsangi bál 2.0-t.
És hogy mi az a farsangi bál 2.0?
Nos, elmondom én, hogy miért ez a bál a legkedveltebb az összes téli bál közül. A farsangi bálnak két része van. Az 1.0-ban szép báli ruhát kapunk magunkra, eljövünk, puncsot iszogatunk vagy Louis által kevert alkoholmentes gyümölcskoktélt, táncolunk egy lejátszási lista néhány pörgős, és néhány lassú zenéjére, jól érezzük magunkat, egészen 10-ig. 10 és fél 12 között Castiel, Lysander és Viktor az én felkomferálásommal elkápráztatnak mindenkit a gólyáktók kezdve a végzősökig, aztán a kilencedik és tizedik osztály szépen hazamegy. Innen kezdődik a farsangi bál 2.0. Fél órán keresztül megy az átöltözés a lányoknak miniruhába, a puncsot felváltjuk borra és vodkára, Louis koktél-standjához jön három mixer, akik igazi, alkoholos koktélokat kevernek nekünk, és jön egy DJ, aki borzasztó jó számokat csinál. Egyszerűen olyan jó szokott lenni a hangulat, hogy 18 életévet betöltöttek elég magas pénzösszegű belépővel bejuthatnak, de ezzel kint két testőr foglalkozik. A tanárok ilyenkor már lelépnek, és az ilyen bulikon, ha nem rúgsz be annyira, hogy reggel minimum a fejed fájjon, akkor a következő buliig piszkálnak. Általában azért a csoport több mint fele hányni szokott (vagy aznap, vagy másnap), szóval elég durva lehet. Nekem ezt Rosalya mesélte, szóval nagyon izgatottan vártam az estét. Ezeken a bálokon igazából nincs olyan gimnazista, aki ne akarna részt venni.
Odabent már rengetegen voltunk (kétszáz-akárhányan, nem is tudom, hogy férünk be, de hát csak beférünk), és kellemes hangulat uralkodott mindenhol. A kilencedikesek izgatottan járkáltak punccsal a kezükben, de én is annyira izgultam, mint ők. Még sosem voltam farsangi bálon, de ez elég szupernek tűnt. Az utam egyből Louishoz vezetett, és kértem tőle egy Green koktélt. Hamar megittam az almás finomságot, ami nagyon jól esett izgatott lelkemnek. A hangfalakból a Fly Project – Musicája szólt, én pedig elmosolyodtam. Már megint nosztalgiázunk…
- Elég hamar el akartál hagyni – huppant le mellém Dimitri.
- Dehogy, csak szomjas voltam – mutattam a koktélomra.
- Almaszörp? – vigyorgott.
- Green koktél – javítottam ki, felhúzva az orrom. – És Louis nagyon jól csinálja.
- Jó, hogy mondod, beszélek már az én drága nagybátyámmal – azzal egyedül hagyott a lelátón. Na, ki hagy el kit?
Azért nem sokáig maradtam egyedül, a semmiből előkerült Nina, akit a fesztiválon láttam legutoljára, és szorosan megölelt. Annyira szorosan, hogy éreztem a gerincem ropogását. Kellemes volt…
- Lysander megkért, hogy legyek a barátnője! Nélküled nem ment volna! Köszönöm! – mondta, és még egyszer megszorított, majd elszaladt. Elmosolyodtam a hiperaktívságán és a naivságán. Vajon ő mennyit fog komolyodni Lysander mellett?
Éppen Amberrel beszélgettem, mikor valaki hátulról átölelt. Hosszú, barna tincseiről egyből rájöttem, ki az.
- Miért ölelgetsz? – fordultam szembe mosolyogva Dimitrivel.
- Csak… miért, nem ölelgethetem a páromat? – kérdezte, de kissé túljátszotta a meglepettséget.
- Hol vannak Melodyék? – jött tőlem a kérdés, mire Dimitri arra mutatott.
Melody gyönyörűszép, tengerkék térdig testre feszülő, onnan pedig szétálló selyemruhát vett fel, amit csipke borított. Mellette Nathanielf fekete szmokingban és nyakkendőben állt, fehér inggel. Úgy látom, ő nem akart annyira összeöltözni, mint az én párom. Na, de kit is érdekelnek ők? Legyenek boldogak…
- Van valami alkoholod? – kérdeztem Dimitrit.
- Még nincs.
Láttam, ahogyan a pár felénk közeledik.
- És cigid?
- Az van, de nem is cigizel…
- Nem baj, adj!
- Hova is tettem…
Dimitri addig kutakodott, míg Nathanielék túl közel értek.
- Hagyjad! – mondtam, és elindultam egy óriási kerülővel a puncsért, hogy addig se legyek a pornópár közelében. Amber ott beszélgetett Irisszel, és amikor meglátott, odajött hozzám.
- Mi lelt téged? Sápadt vagy, mint a beteg hóember!
- Á… csak láttam őket.
- És?
- Melody rohadt jól néz ki.
- Tessék, ez jól fog jönni – tartotta felém Amber a piakulacsát. Nagyot húztam belőle, aztán egyből a puncsomból is. Ugyanis az apja házipálinkája volt abban az ártatlan kulacsban. Szerencsére a stresszt kissé feloldotta, de a torkom égett tőle. Nem gond, legalább már nem leszek annyira ideges, ha meglátom…
- Melissa, beszélhetnénk?
… Nathanielt. Gyorsan a telefonomra néztem – 9:55. Ó, drága telefon, megmentettél…
- Most nem – vágtam rá, és gyors léptekkel a színpadra mentem. Türelmesen megvártam, hogy a számnak vége legyen, aztán leállítottam a lejátszási listát. Lebiggyesztettem a szám – kár, a kedvencem jött volna utána…
- Jó estét mindenkinek! – szóltam a mikrofonba. Síri csend fogadott. – Ugyan, hát ennyire érzitek jól magatokat?
Ez hatott, mindenki kiabálni kezdett, én pedig kissé felbátorodva szóltam újra a mikrofonba.
- Hát akkor hadd fokozzam az élvezeteket! Most a színpadra hívok három borzasztó helyes és szívdobogtató ifjút. Lysander, Castiel, Viktor, vonszoljátok ide magatokat! Lányok, van egy rossz hírem: aki eddig nem tudta, mindhárom foglalt.
Nagy fúj rázta meg a helyet, mikor a fiúk feljöttek, és a hangszereiket az erősítőkbe dugták. Hát, igen, a barátnő a hírnév megfosztója, vagy mi…
- Következzen hát a Black Angels!
Nagy tapsvihar szólt a fiúknak, mikor lementem a színpadról, és már a lépcsőn hallottam ütemes zenéjüket, Lysander hangja szólt a fülemben, nagyon tehetséges és ezt senki sem cáfolhatja meg. Örültem, mert Nathaniel feladata most az volt, hogy a bandáról egy képet mindhárom fiú aláírásával szétosszon a rajongók között, szóval szerencsére nem volt rám ideje. Melody eközben a párommal beszélgetett, de én nem voltam akkora veréb, hogy közéjük furakodjak. A zenekart Viktor miatt nem akartam hallani, a tömegben pedig Nathaniel miatt nem akartam maradni, így hát fogtam magamnak egy koktélt, felvettem a dzsekimet és kimentem az udvarra.
Lassan iszogattam valami meleg koktélt – inkább teát, - aztán, mivel már nagyon fáztam, a telefonomra néztem. A fiúk már egy órája játszottak, szóval még egy óra múlva kezdődik a buli. Felhívtam a DJ-t, csak hogy minden rendben legyen.
- Szia, T-rex (borzasztó név), akkor fél órán belül itt vagy? – szóltam a telefonba, mikor a DJ beleszólt.
- Ma? Basszus, én nem tudtam, hogy ma van, teljesen kiment a fejemből, annyira bocsi…
- MICSODA?! – de addigra kinyomta. Teljesen kétségbe estem, és minden DJ-t felhívtam, akit csak ismertem, de már mindnek dolga volt, vagy csak simán nem ér rá. Berontottam a tornaterembe, és megkerestem Kentint. Ő meg tud nyugtatni, és nekem most arra van szükségem.
- Segíts! – ordítottam a nagy hangzavarban a meleg barátom fülébe.
- Mi az? – kérdezte.
- Nem jön a DJ!
- Én tudok valakit! – szállt be a beszélgetésbe Alexy is.
- Kit?
- Armint! Ott smárol ChiNoMimivel – mutatott a lelátóra. Mint akit gyilkos kerget, úgy rohantam fel Arminhoz, és csillogó szemekkel bámultam, míg harmadjára meg nem kérdezte, hogy miért nézek így.
- Lenne kedved éjféltől hajnali négyig zenéket keverni itt? – kérdeztem, mire felcsillant a szeme.
- Igen, király! Szaladjunk haza a cuccaimért! Ki tud vezetni?
Mivel ChiNoMimi és Armin taxival jöttek, csak megzavartam Dimitri és Melody csókját azzal, hogy elvettem a páromtól a kocsija kulcsát. Hát így jár az, aki ’megcsal’…
Mivel csak nekem volt jogsim, elvezettem Arminék házáig, és vártam, hogy mindent bepakoljon. Mikor tele volt keverő cuccokkal a kocsi, ő megint bement, és negyed órán keresztül nem jött vissza.
- Megkeresed? – kértem ChiNoMimit, mire ő bólintott, és bement a házba. Hamar visszajött Arminnal, aki azt mondta, hogy nincsenek meg a zenék, amiket kevernie kellene. Úgy döntöttünk, hogy akkor majd azt keveri, amik a suliban vannak. A kérdés csak az volt, hogy odaéünk-e időben?

44. Fejezet - Vége mindennek

Sziasztok!:3 Kikerült egy szavazás oldalra a következő blogomról, amiről nemsokára többet tudhattok meg, szavazzatok!:)
FIGYELEM: ez a fejezet 14+ :)

- Te jó ég! Ha nem ismernélek már majdnem 18 éve, most zavarban lennék.
Mi, nem érdekelve minket, hogy hány évesek vagyunk, sőt, az sem, hogy erről mit gondolnának mások, együtt zuhanyoztunk Kentinnel. Ruha alatt tényleg végignézhettem az izmain, és vigyorra húztam a szám.
- Szerintem még kellene gyúrnom – rántotta meg a vállát a meleg barátom.
- Szerintem meg nem, mert úgy néznél ki, mint azok a durva testépítők. Meg… Alexynek így is tetszel.
Kentin elpirult, és a lábujjait kezdte pásztázni.
- Igen, tíz van. – mondtam vigyorogva, mire ő felnézett rám.
- Ha-ha. Tudom.

Miután megtörölköztünk, és felöltöztünk pizsamába (bugyi-póló – Kentinnek csak egy alsó a félreértések elkerülése végett), és nekiálltunk azon gondolkodni, hogy milyen mesét nézzünk. Amíg Kentin lement popcornért és vadmálnás üdítőért, addig a telefonján akartam filmet keresni. Eléggé meglepődtem, mikor megláttam a telefonján a hátteret.

Mikor feljött, még mindig tanácstalanul nézegettem a fotót.

- Öhm… nem említetted, hogy összejöttetek. – mondtam szemrehányóan, de próbáltam feldolgozni a képet. Örülök a boldogságuknak, meg minden, de… hát, nem tudom. Nekem ez olyan furcsa.

- Pedig… de. Armin csinálta a képet… Jó, mi?

- Hát… aha…- bólogattam, mivel Kentin olyan boldognak tűnt. Együtt úgy döntöttünk, hogy nézzük meg a Croodékat. 

Nem mondok semmit, csak hogy szétnevettük az egész életünket, és miután elaludtunk, hamarosan arra keltem, hogy Kentin álmában az ujjaimat harapdálja és morog. Mikor sikerült ezt befejeznie, azt nyöszörögte, hogy „barlang”, és bebújt a takarója alá. Ez után sikerült elaludnom, de akkor meg egy rohadt SMS keltett fel.

„Igaz, sokat hazudtam. De van egy igazi bizonyítékom. Nézd csak meg a facebookod! ;)”

Nem tudtam, hogy ezt most Melody-e, vagy ki a… szóval, ki, ezért felmentem a facebookomra.

Majdnem eltaláltam, Deborah volt. És egy videót küldött…

Az első fél perc után nem voltam képes tovább nézni. Egy tanteremben játszódó, pornófilm-szerű videót láthattam, teljesen véletlenül egy Melody és egy Nathaniel kinézetű emberről, akik olyan 1-2 évvel lehettek fiatalabbak a mostani énjüknél. Földhöz vágtam a telefont, amitől a nyögések nem szűntek meg. Visítva zokogni kezdtem, és csapkodtam a párnát, meg rúgdostam a takarót. Kentin hamarosan felkelt, és idegesen kérdezte, hogy mi van. A telefonra mutattam, és kiabáltam.

- Kapcsold ki! Kapcsold már ki!

A videó hamar megszűnt, és Kentin Deborah üzenetét az archiváltak közé tette. Fél órán keresztül nyugtatott, míg a végső fáradtságtól elaludtam. Reggel a kedvemhez hasonlóan öltöztem fel: vasalt haj, ami mégis csapzott hatást kelt, fekete, Evanescence feliratú pulóvert, fekete cicanacit és bakancsot. Mint mindig, most is csak a szememet sminkeltem ki, de azt nagyon (szemceruza, szemhéjtus, szempillaspirál). Elhatároztam, hogy ma nem fogok sírni, erős leszek még akkor is, amikor meglátom Nathanielt.

A suliban úgy mentem neki, mintha gyűlölnénk egymást, és már akkor is szorított a torkom. Persze ezt Nathaniel nem hagyta szó nélkül, nem túl durván, de határozottan levitt a pincébe.

- Mi a baj? – kérdezte, miközben gyengéden felemelte a fejem az államnál fogva. Ahogy megpillantottam aggódó, aranybarna szemeit, megtörtem. Rázkódó vállakkal, zokogva álltam neki kiabálni.

- Te… hazudtál nekem! Azt mondtad, előttem sosem feküdtél le senkivel… de hazudtál… miért csinálod ezt?! És még fel is vetted videóra… megőrülök – a plafont bámulva pislogtam, hogy a könnyeim elálljanak, kettőt töröltem az arcomon és elindultam a mosdóba, nem érdekelt Nathaniel kiabálása. Amikor kezével körbefonta a csuklómat, „Hagyjál!” felkiáltással kicibáltam magam a szorításából, és tovább szaladtam. Megnyugodtam, hogy a női mosdóba nem követ.

- Ennyire felzaklattalak tegnap? – kérdezte Deborah. A mosdóban cigizett, meg sem látszott rajta, hogy zavarja a tény, hogy mindenki utálja az iskolában. Úgy látom, még mindig itt maradt játszani.

- Igen. És akkor most örülsz? 

- Eléggé. De hidd el, nem csak neked hazudnak az emberek… - játékos vigyorra húzta a száját. – Ilyen az élet, szivi.

Mikor Deborah kiment a mosdóból, így erőt vettem magamon, és rendbetettem a sminkemet. Igaza van. Ilyen az élet… minek siránkozni Nathaniel miatt? Együtt sem voltunk soha! Az órákat végigültem Dakota mellett, aki nem piszkált, hogy kifejezze mélységes bocsánatát, és minden óra tizedik perceiben elém tett egy kocka csokit. Azt eszegetve, görcsösen próbáltam figyelni a tananyagra, és mindent írtam a füzetembe, csak azt nem értettem, hogy miről van szó. Szünetekben Kentinnel és Alexyvel voltam, akik nem bánták, hogy megzavarom a szerelmüket. Ambernek elmeséltem a videót, szóval őrködött, és amikor csak a közelembe akart jönni a bátyja, rávetette magát és visított. Délután pedig nagy döntést hoztam. Először elmentem a szomszéd bazárba, ahol Dimitri dolgozott, mert tudtam, hogy Melodynak tetszik, és elhívtam a farsangi bálba. Mindenki más foglalt volt, ő meg amúgy sem csúnya srác, és jelenleg valami hülyeség miatt rosszban vannak Viktorral, szóval szerencsére az ő közelébe se fogok kerülni. Dimitri elfogadta a meghívást, és mivel imád bálokon ízlésesen megjelenni (ezt eddig még csak nem is sejtettem), megbeszéltük, hogy holnap találkozunk, és együtt veszünk magunknak ruhát. Mikor ezt megbeszéltük, elindultam még valamit elintézni.

- Igen? – szólt az igazgató, amikor bekopogtam az ajtaján.

- Jó napot, Melissa vagyok. – léptem be a kisméretű irodába. A levegő el volt használva, és Totó ürülékétől bűzlött.

- Mit szeretne?

- Szeretnék kilépni a DÖK-ből.