44. Fejezet - Vége mindennek

Sziasztok!:3 Kikerült egy szavazás oldalra a következő blogomról, amiről nemsokára többet tudhattok meg, szavazzatok!:)
FIGYELEM: ez a fejezet 14+ :)

- Te jó ég! Ha nem ismernélek már majdnem 18 éve, most zavarban lennék.
Mi, nem érdekelve minket, hogy hány évesek vagyunk, sőt, az sem, hogy erről mit gondolnának mások, együtt zuhanyoztunk Kentinnel. Ruha alatt tényleg végignézhettem az izmain, és vigyorra húztam a szám.
- Szerintem még kellene gyúrnom – rántotta meg a vállát a meleg barátom.
- Szerintem meg nem, mert úgy néznél ki, mint azok a durva testépítők. Meg… Alexynek így is tetszel.
Kentin elpirult, és a lábujjait kezdte pásztázni.
- Igen, tíz van. – mondtam vigyorogva, mire ő felnézett rám.
- Ha-ha. Tudom.

Miután megtörölköztünk, és felöltöztünk pizsamába (bugyi-póló – Kentinnek csak egy alsó a félreértések elkerülése végett), és nekiálltunk azon gondolkodni, hogy milyen mesét nézzünk. Amíg Kentin lement popcornért és vadmálnás üdítőért, addig a telefonján akartam filmet keresni. Eléggé meglepődtem, mikor megláttam a telefonján a hátteret.

Mikor feljött, még mindig tanácstalanul nézegettem a fotót.

- Öhm… nem említetted, hogy összejöttetek. – mondtam szemrehányóan, de próbáltam feldolgozni a képet. Örülök a boldogságuknak, meg minden, de… hát, nem tudom. Nekem ez olyan furcsa.

- Pedig… de. Armin csinálta a képet… Jó, mi?

- Hát… aha…- bólogattam, mivel Kentin olyan boldognak tűnt. Együtt úgy döntöttünk, hogy nézzük meg a Croodékat. 

Nem mondok semmit, csak hogy szétnevettük az egész életünket, és miután elaludtunk, hamarosan arra keltem, hogy Kentin álmában az ujjaimat harapdálja és morog. Mikor sikerült ezt befejeznie, azt nyöszörögte, hogy „barlang”, és bebújt a takarója alá. Ez után sikerült elaludnom, de akkor meg egy rohadt SMS keltett fel.

„Igaz, sokat hazudtam. De van egy igazi bizonyítékom. Nézd csak meg a facebookod! ;)”

Nem tudtam, hogy ezt most Melody-e, vagy ki a… szóval, ki, ezért felmentem a facebookomra.

Majdnem eltaláltam, Deborah volt. És egy videót küldött…

Az első fél perc után nem voltam képes tovább nézni. Egy tanteremben játszódó, pornófilm-szerű videót láthattam, teljesen véletlenül egy Melody és egy Nathaniel kinézetű emberről, akik olyan 1-2 évvel lehettek fiatalabbak a mostani énjüknél. Földhöz vágtam a telefont, amitől a nyögések nem szűntek meg. Visítva zokogni kezdtem, és csapkodtam a párnát, meg rúgdostam a takarót. Kentin hamarosan felkelt, és idegesen kérdezte, hogy mi van. A telefonra mutattam, és kiabáltam.

- Kapcsold ki! Kapcsold már ki!

A videó hamar megszűnt, és Kentin Deborah üzenetét az archiváltak közé tette. Fél órán keresztül nyugtatott, míg a végső fáradtságtól elaludtam. Reggel a kedvemhez hasonlóan öltöztem fel: vasalt haj, ami mégis csapzott hatást kelt, fekete, Evanescence feliratú pulóvert, fekete cicanacit és bakancsot. Mint mindig, most is csak a szememet sminkeltem ki, de azt nagyon (szemceruza, szemhéjtus, szempillaspirál). Elhatároztam, hogy ma nem fogok sírni, erős leszek még akkor is, amikor meglátom Nathanielt.

A suliban úgy mentem neki, mintha gyűlölnénk egymást, és már akkor is szorított a torkom. Persze ezt Nathaniel nem hagyta szó nélkül, nem túl durván, de határozottan levitt a pincébe.

- Mi a baj? – kérdezte, miközben gyengéden felemelte a fejem az államnál fogva. Ahogy megpillantottam aggódó, aranybarna szemeit, megtörtem. Rázkódó vállakkal, zokogva álltam neki kiabálni.

- Te… hazudtál nekem! Azt mondtad, előttem sosem feküdtél le senkivel… de hazudtál… miért csinálod ezt?! És még fel is vetted videóra… megőrülök – a plafont bámulva pislogtam, hogy a könnyeim elálljanak, kettőt töröltem az arcomon és elindultam a mosdóba, nem érdekelt Nathaniel kiabálása. Amikor kezével körbefonta a csuklómat, „Hagyjál!” felkiáltással kicibáltam magam a szorításából, és tovább szaladtam. Megnyugodtam, hogy a női mosdóba nem követ.

- Ennyire felzaklattalak tegnap? – kérdezte Deborah. A mosdóban cigizett, meg sem látszott rajta, hogy zavarja a tény, hogy mindenki utálja az iskolában. Úgy látom, még mindig itt maradt játszani.

- Igen. És akkor most örülsz? 

- Eléggé. De hidd el, nem csak neked hazudnak az emberek… - játékos vigyorra húzta a száját. – Ilyen az élet, szivi.

Mikor Deborah kiment a mosdóból, így erőt vettem magamon, és rendbetettem a sminkemet. Igaza van. Ilyen az élet… minek siránkozni Nathaniel miatt? Együtt sem voltunk soha! Az órákat végigültem Dakota mellett, aki nem piszkált, hogy kifejezze mélységes bocsánatát, és minden óra tizedik perceiben elém tett egy kocka csokit. Azt eszegetve, görcsösen próbáltam figyelni a tananyagra, és mindent írtam a füzetembe, csak azt nem értettem, hogy miről van szó. Szünetekben Kentinnel és Alexyvel voltam, akik nem bánták, hogy megzavarom a szerelmüket. Ambernek elmeséltem a videót, szóval őrködött, és amikor csak a közelembe akart jönni a bátyja, rávetette magát és visított. Délután pedig nagy döntést hoztam. Először elmentem a szomszéd bazárba, ahol Dimitri dolgozott, mert tudtam, hogy Melodynak tetszik, és elhívtam a farsangi bálba. Mindenki más foglalt volt, ő meg amúgy sem csúnya srác, és jelenleg valami hülyeség miatt rosszban vannak Viktorral, szóval szerencsére az ő közelébe se fogok kerülni. Dimitri elfogadta a meghívást, és mivel imád bálokon ízlésesen megjelenni (ezt eddig még csak nem is sejtettem), megbeszéltük, hogy holnap találkozunk, és együtt veszünk magunknak ruhát. Mikor ezt megbeszéltük, elindultam még valamit elintézni.

- Igen? – szólt az igazgató, amikor bekopogtam az ajtaján.

- Jó napot, Melissa vagyok. – léptem be a kisméretű irodába. A levegő el volt használva, és Totó ürülékétől bűzlött.

- Mit szeretne?

- Szeretnék kilépni a DÖK-ből.