45. Fejezet - Farsangi bál

A hajamat begöndörítettem, és felkaptam a fekete magassarkúmat. A sminkem a ruhámhoz illően a tuson, ceruzán és spirálon kívül még sötétkék szemhéjfesték volt. Maga a ruha egyébként a földig ért, derékig szűk volt, sötétkék selyem anyagú, és úgy nézett ki, mintha az anyagot egymásba fonták volna. Deréktól lefelé kissé kibővült, és valami könnyű, sötétkék anyagból fodrok díszítették az egész szoknyarészt. Borzasztóan tetszett. Dimitri fekete öltönyt vett fel, fehér felsővel, és csak azért jött velem vásárolni, hogy a ruhám színéhez megfelelő nyakkendőt válasszon. Így az értelemszerűen sötétkék volt.
Most az egyszer ő sem késett, szóval szájfényt kentem a számra, és megmutattam magam Tinának.
- Á-á. – rázta meg a fejét mosolyogva, és letötölte a szájfényt. A helyére vörös rúzst kent, amitől a szám még nagyobbnak és szexibbnek tűnt.
- Így már jobb. – mosolygott, mire átöleltem.
- Köszönöm.
A második dudálásra felvettem a fekete dzsekim, és kiléptem a csípős, februári levegőre.
- Azta, most annyira jól nézel ki, hogy szívesen kikezdenék veled – vigyorgott egy fütyülés után Dimitri, amikor végre beültem a kocsiba.
- Meg ne próbáld. De azért te is kitettél magadért. Most normálisnak tűnsz. – a haját persze leengedve hagyta, de nagyon jól mutatott rajta a sötét öltöny. Hamar az iskolához értünk, és engem nosztalgikus érzések fogtak el. Két hónapja még Viktorral jöttem ide, és Amber kint várt Nathaniellel… végülis, most csak a pasik változtak. Én Dimitrivel jöttem, szőke barátnőm pedig a pasijával, Castiellel várt kint. Még szerencse, hogy már nincs hó…
Dimitri leparkolt az iskola előtt, aztán kiszálltunk, és Amberékhez sétáltunk. Viszonylag gyorsan mentem, mert a cipőm sarka nem haladta meg a 15 centit, sőt, még platformos is volt, és annyiszor volt már rajtam, hogy szinte kényelmesnek lehetett mondani.
- Lehetne, hogy egyszer ne késsetek? Rohadt hideg van – sziszegte Castiel, akinek látszódott a lehelete, mikor megvilágította a lámpa.
- Bocsi – vigyorogtam. - Tina tíz percen keresztül igazgatta Kentin haját, mielőtt elment Alexyért. Szerinted velem mit csinált?
- És melyikük öltözik lánynak? – látva a szúrós tekintetemet, Castiel inkáb befogta, és megkérdezte, nem megyünk-e be.
Egyébként az igazgatónő nem engedte, hogy kilépjek a DÖK-ből, és büntetésből, amiért ki akartam, nekem kellett intézni a farsangi bál 2.0-t.
És hogy mi az a farsangi bál 2.0?
Nos, elmondom én, hogy miért ez a bál a legkedveltebb az összes téli bál közül. A farsangi bálnak két része van. Az 1.0-ban szép báli ruhát kapunk magunkra, eljövünk, puncsot iszogatunk vagy Louis által kevert alkoholmentes gyümölcskoktélt, táncolunk egy lejátszási lista néhány pörgős, és néhány lassú zenéjére, jól érezzük magunkat, egészen 10-ig. 10 és fél 12 között Castiel, Lysander és Viktor az én felkomferálásommal elkápráztatnak mindenkit a gólyáktók kezdve a végzősökig, aztán a kilencedik és tizedik osztály szépen hazamegy. Innen kezdődik a farsangi bál 2.0. Fél órán keresztül megy az átöltözés a lányoknak miniruhába, a puncsot felváltjuk borra és vodkára, Louis koktél-standjához jön három mixer, akik igazi, alkoholos koktélokat kevernek nekünk, és jön egy DJ, aki borzasztó jó számokat csinál. Egyszerűen olyan jó szokott lenni a hangulat, hogy 18 életévet betöltöttek elég magas pénzösszegű belépővel bejuthatnak, de ezzel kint két testőr foglalkozik. A tanárok ilyenkor már lelépnek, és az ilyen bulikon, ha nem rúgsz be annyira, hogy reggel minimum a fejed fájjon, akkor a következő buliig piszkálnak. Általában azért a csoport több mint fele hányni szokott (vagy aznap, vagy másnap), szóval elég durva lehet. Nekem ezt Rosalya mesélte, szóval nagyon izgatottan vártam az estét. Ezeken a bálokon igazából nincs olyan gimnazista, aki ne akarna részt venni.
Odabent már rengetegen voltunk (kétszáz-akárhányan, nem is tudom, hogy férünk be, de hát csak beférünk), és kellemes hangulat uralkodott mindenhol. A kilencedikesek izgatottan járkáltak punccsal a kezükben, de én is annyira izgultam, mint ők. Még sosem voltam farsangi bálon, de ez elég szupernek tűnt. Az utam egyből Louishoz vezetett, és kértem tőle egy Green koktélt. Hamar megittam az almás finomságot, ami nagyon jól esett izgatott lelkemnek. A hangfalakból a Fly Project – Musicája szólt, én pedig elmosolyodtam. Már megint nosztalgiázunk…
- Elég hamar el akartál hagyni – huppant le mellém Dimitri.
- Dehogy, csak szomjas voltam – mutattam a koktélomra.
- Almaszörp? – vigyorgott.
- Green koktél – javítottam ki, felhúzva az orrom. – És Louis nagyon jól csinálja.
- Jó, hogy mondod, beszélek már az én drága nagybátyámmal – azzal egyedül hagyott a lelátón. Na, ki hagy el kit?
Azért nem sokáig maradtam egyedül, a semmiből előkerült Nina, akit a fesztiválon láttam legutoljára, és szorosan megölelt. Annyira szorosan, hogy éreztem a gerincem ropogását. Kellemes volt…
- Lysander megkért, hogy legyek a barátnője! Nélküled nem ment volna! Köszönöm! – mondta, és még egyszer megszorított, majd elszaladt. Elmosolyodtam a hiperaktívságán és a naivságán. Vajon ő mennyit fog komolyodni Lysander mellett?
Éppen Amberrel beszélgettem, mikor valaki hátulról átölelt. Hosszú, barna tincseiről egyből rájöttem, ki az.
- Miért ölelgetsz? – fordultam szembe mosolyogva Dimitrivel.
- Csak… miért, nem ölelgethetem a páromat? – kérdezte, de kissé túljátszotta a meglepettséget.
- Hol vannak Melodyék? – jött tőlem a kérdés, mire Dimitri arra mutatott.
Melody gyönyörűszép, tengerkék térdig testre feszülő, onnan pedig szétálló selyemruhát vett fel, amit csipke borított. Mellette Nathanielf fekete szmokingban és nyakkendőben állt, fehér inggel. Úgy látom, ő nem akart annyira összeöltözni, mint az én párom. Na, de kit is érdekelnek ők? Legyenek boldogak…
- Van valami alkoholod? – kérdeztem Dimitrit.
- Még nincs.
Láttam, ahogyan a pár felénk közeledik.
- És cigid?
- Az van, de nem is cigizel…
- Nem baj, adj!
- Hova is tettem…
Dimitri addig kutakodott, míg Nathanielék túl közel értek.
- Hagyjad! – mondtam, és elindultam egy óriási kerülővel a puncsért, hogy addig se legyek a pornópár közelében. Amber ott beszélgetett Irisszel, és amikor meglátott, odajött hozzám.
- Mi lelt téged? Sápadt vagy, mint a beteg hóember!
- Á… csak láttam őket.
- És?
- Melody rohadt jól néz ki.
- Tessék, ez jól fog jönni – tartotta felém Amber a piakulacsát. Nagyot húztam belőle, aztán egyből a puncsomból is. Ugyanis az apja házipálinkája volt abban az ártatlan kulacsban. Szerencsére a stresszt kissé feloldotta, de a torkom égett tőle. Nem gond, legalább már nem leszek annyira ideges, ha meglátom…
- Melissa, beszélhetnénk?
… Nathanielt. Gyorsan a telefonomra néztem – 9:55. Ó, drága telefon, megmentettél…
- Most nem – vágtam rá, és gyors léptekkel a színpadra mentem. Türelmesen megvártam, hogy a számnak vége legyen, aztán leállítottam a lejátszási listát. Lebiggyesztettem a szám – kár, a kedvencem jött volna utána…
- Jó estét mindenkinek! – szóltam a mikrofonba. Síri csend fogadott. – Ugyan, hát ennyire érzitek jól magatokat?
Ez hatott, mindenki kiabálni kezdett, én pedig kissé felbátorodva szóltam újra a mikrofonba.
- Hát akkor hadd fokozzam az élvezeteket! Most a színpadra hívok három borzasztó helyes és szívdobogtató ifjút. Lysander, Castiel, Viktor, vonszoljátok ide magatokat! Lányok, van egy rossz hírem: aki eddig nem tudta, mindhárom foglalt.
Nagy fúj rázta meg a helyet, mikor a fiúk feljöttek, és a hangszereiket az erősítőkbe dugták. Hát, igen, a barátnő a hírnév megfosztója, vagy mi…
- Következzen hát a Black Angels!
Nagy tapsvihar szólt a fiúknak, mikor lementem a színpadról, és már a lépcsőn hallottam ütemes zenéjüket, Lysander hangja szólt a fülemben, nagyon tehetséges és ezt senki sem cáfolhatja meg. Örültem, mert Nathaniel feladata most az volt, hogy a bandáról egy képet mindhárom fiú aláírásával szétosszon a rajongók között, szóval szerencsére nem volt rám ideje. Melody eközben a párommal beszélgetett, de én nem voltam akkora veréb, hogy közéjük furakodjak. A zenekart Viktor miatt nem akartam hallani, a tömegben pedig Nathaniel miatt nem akartam maradni, így hát fogtam magamnak egy koktélt, felvettem a dzsekimet és kimentem az udvarra.
Lassan iszogattam valami meleg koktélt – inkább teát, - aztán, mivel már nagyon fáztam, a telefonomra néztem. A fiúk már egy órája játszottak, szóval még egy óra múlva kezdődik a buli. Felhívtam a DJ-t, csak hogy minden rendben legyen.
- Szia, T-rex (borzasztó név), akkor fél órán belül itt vagy? – szóltam a telefonba, mikor a DJ beleszólt.
- Ma? Basszus, én nem tudtam, hogy ma van, teljesen kiment a fejemből, annyira bocsi…
- MICSODA?! – de addigra kinyomta. Teljesen kétségbe estem, és minden DJ-t felhívtam, akit csak ismertem, de már mindnek dolga volt, vagy csak simán nem ér rá. Berontottam a tornaterembe, és megkerestem Kentint. Ő meg tud nyugtatni, és nekem most arra van szükségem.
- Segíts! – ordítottam a nagy hangzavarban a meleg barátom fülébe.
- Mi az? – kérdezte.
- Nem jön a DJ!
- Én tudok valakit! – szállt be a beszélgetésbe Alexy is.
- Kit?
- Armint! Ott smárol ChiNoMimivel – mutatott a lelátóra. Mint akit gyilkos kerget, úgy rohantam fel Arminhoz, és csillogó szemekkel bámultam, míg harmadjára meg nem kérdezte, hogy miért nézek így.
- Lenne kedved éjféltől hajnali négyig zenéket keverni itt? – kérdeztem, mire felcsillant a szeme.
- Igen, király! Szaladjunk haza a cuccaimért! Ki tud vezetni?
Mivel ChiNoMimi és Armin taxival jöttek, csak megzavartam Dimitri és Melody csókját azzal, hogy elvettem a páromtól a kocsija kulcsát. Hát így jár az, aki ’megcsal’…
Mivel csak nekem volt jogsim, elvezettem Arminék házáig, és vártam, hogy mindent bepakoljon. Mikor tele volt keverő cuccokkal a kocsi, ő megint bement, és negyed órán keresztül nem jött vissza.
- Megkeresed? – kértem ChiNoMimit, mire ő bólintott, és bement a házba. Hamar visszajött Arminnal, aki azt mondta, hogy nincsenek meg a zenék, amiket kevernie kellene. Úgy döntöttünk, hogy akkor majd azt keveri, amik a suliban vannak. A kérdés csak az volt, hogy odaéünk-e időben?