24. Fejezet - Kezdjük újra

Elnézést, hogy a fejezetet "nem hagyom olvasni" egy kis ideig, de szeretnék szólni, hogy indítottam oldalt szavazást, és mivel kíváncsi vagyok a véleményekre (életem első szavazása), szeretném, ha sokan szavaznátok, mert kíváncsi vagyok a véleményekre:) Ezen kívül pedig lenne egy kérdésem ezzel a fejezettel kapcsolatban, amit a szöveg végére fogok írni, nehogy elrontsam az élményt.  Jó olvasást!:)

Újból eltelt a hét, és egy csodálatos szombati délutánon forró csokit iszogatva beszélgettem Tinával.
- Képzeld, azt mondták, januárban visszajöhet! A mi kis Kenünk vissza fog jönni! Elvileg az utóbbi napokban sokkal intenzívebb munkára fogta magát, már nem lustálkodik, és ha így fejlődik, már csak pár hónapig kell ott sorvadnia… – örvendezett az apró anyuka. Hát, igen. Ilyenkor már annak örülünk, aminek csak tudunk.
- Tényleg? Uram atyám, ez csodás! – átöleltem Tinát, és éreztem, ahogy örömkönnyek folynak le az arcomon. – Szerinted mennyit változott?
- Biztosan nem sokat. A mi kis Kenünk marad. – mosolygott rám a nő. Hamarosan hazamentem, mert készülődnöm kellett. Viktor elvisz étterembe,
- Én a helyedben nem békülnék ki vele. – mondta otthon Agatha néni.
- Várnád Nathanielt, mi? – kérdeztem, és belepasszíroztam a lábam a bokánál szőrös csizmámba.
- Mikor fogod fel végre, hogy ő sokkal jobb választás lenne?
- És te mikor fogod fel végre, hogy nem akar tőlem semmit, ahogyan én sem tőle? – kérdeztem vissza.
- Ó. Erre nem is gondoltam.
- Na látod. – mosolyodtam el. – Viktor viszont küzd értem, így adhatok neki még egy esélyt.
- Jó, igazad van – sóhajtott egyet Agatha néni, így engedett utamra. Magabiztosan léptem ki a csinos, de nem túlságosan elegáns ruháimban Viktor elé, aki éppen új kopogásra emelte a kezét.
- Régóta vársz? – kérdeztem, mikor túlestünk a köszönésen, és a néhány másodpercig tartó kínos csenden. Hiába, akármennyire ismertél valakit, ha összevesztetek, vagy rég nem beszéltetek, ezen a kínos részen át kell esni.
- Nem, igazából most kopogtam volna úgy… ötödjére – vigyorgott rám, mire elnevettem magam. Hamarosan feloldódott köztünk a hangulat, és az étterembe már nevetve léptünk be. Az egyik legjobb volt a környéken – nem az ár, vagy a kinézet miatt, csak mert itt a legfinomabb a kaja. Ezt onnan tudom, hogy amikor Agatha néni nem akarja kecsegtetni nem létező főzőtudományát, akkor éttermekből rendelünk, és eddig ez a hely nyerte el leginkább a tetszésünket.
- Ó, jó napot! – köszönt nekünk a pultos férfi, aki a kiszállítást szokta rendezni. Jelentőségteljesen rám nézett. – Jó napot, Melissa! Ma mit eszik?
Hát… igen. Amióta rájöttünk, hogy jó itt a kaja, kicsit… sokszor rendelünk innen. Hetente minimum egyszer.
- Még nem tudom. – mosolyogtam rá, majd hagytam, hogy Viktor egy asztalhoz vezessen, aminek a közepén rózsa volt egy vázában.
- Hm, ez aranyos. – ültem le vele szemben, és megszagoltam a virágokat.
- Öhm… - tördelte a kezét a fiú – azt nem én tetettem ide. Igazából… mindenhol van, ahol nem esznek.
Úgy tettem vissza őket a helyükre, mintha megégettek volna, és reméltem, senki sem látta a magánprodukciómat. Rákvörös fejjel piszkáltam a terítőt, míg meg nem érkezett a pincér, és meg nem kérdezte, hogy hozhat-e valamit. Most komolyan… ideadja az étlapot, és én két másodperc múlva döntsem el, hogy mit szeretnék?
- Még válogatunk… de szeretnénk egy üveg pezsgőt. – mondta Viktor.
- Elnézést… személyit kérhetek? – kérdezte a pincér, mire én kuncogva adtam oda az enyémet, Viktor ugyanis nem hordja magával. Egyébként is… ő csak holnap lesz 18. Micsoda?! El is felejtettem, basszus! Otthon fel kell hívnom Rosát.
A pincér elment, hogy a pezsgőnkkel térjen vissza, addig mi pedig az étlapot bújtuk. Viktor még mindig morgott.
- Figyelj, én is besültem, te is besültél. Kvittek vagyunk. – mondtam vigyorogva, mire ő is elmosolyodott.
- Azért… te jobban besültél.
- Na, kösz – vágtam rá, mielőtt halkan kuncogni kezdtünk. A pincér nemsokára visszajött, és hallgatta a rendelésünket.
- Én egy kis adag rántott sajtot szeretnék, de lehetne sült burgonyával, nem rizzsel? – kérdeztem (és kértem egyszerre), mire a pincér bólintott, és Viktor felé fordult. Ő bécsi szeletet kért, és alig várta, hogy megkóstolhassa a pezsgőt. Ezt onnan tudom, hogy míg a rendelést darálta le, szuggerálta az üveget, és amikor a pincér elment, egyből öntött is mind a kettőnknek.
- Most azt kellene mondanom, hogy alkoholista vagy, nem? – kérdeztem mosolyogva.
- De, azt kellene.
Mikor megjött a kaja, és elkezdtünk enni, eszembe jutott, hogy mivel ma van szombat, és Viktornak vasárnap lesz a szülinapja, értelemszerűen ma kellene megtartani. Gyorsan, hogy a fiú ne vegye észre, írtam egy SMS-t Rosalyának, amire hamarosan meg is kaptam a választ.
Nyugi, mi nem felejtettük el! Itt vagyunk Viktornál, díszítünk. Neked csak annyi a feladatod, hogy tartsd távol ettől a helytől még minimum másfél órán keresztül!
Oké, nem lesz nehéz. Fellélegeztem, hogy a többiek gondoltak Viktorra, még ha én nem is. Tele hassal, egy kis tiltakozás után még megengedtem Viktornak, hogy rendeljen desszertet, és azt is hősiesen elfogyasztottam. Mikor kiléptünk a csípős levegőre, Viktor felé fordultam.
- Figyelj csak, öhm… ma nagyon jó buli lesz a Dark Sykban, nem jössz értem fél óra múlva?
- Dehogynem – vigyorodott el a fiú, és elváltak útjaink, de előtte magához vont, egy nyomott egy puszit a számra, majd kérdőn nézett rám.
- Ezt még megbeszéljük. – kacsintottam, aztán otthagytam. Otthon gyorsan felöltöztem, a hajammal nem csináltam semmit, mivel az étteremhez már megcsináltam, aztán rájöttem, hogy Viktornak nem vettem semmi ajándékot. Éppen ki akartam surranni, mikor megláttam közeledni a limuzinnal, amit Dimitri vezetett.
- Tudod, hova –suttogtam neki, mire vigyorogva bólintott, és beengedett Viktor mellé. Dühösen gondolkoztam azon, hogy nem tudtam neki venni semmit. Az a tény sem nyugtatott, hogy mindene megvan.
- Csinos vagy – mosolygott rám Viktor, amikor a rózsaszín miniruhámban beültem mellé. November 19-edike elég hideg nap volt, de tudtam, hogy odabent úgy is fülledt meleg lesz, na meg egy táskában hoztam váltóruhát. Jó meleget.
- Te is jól nézel ki – nyújtottam ki a fiúra a nyelvem, és tényleg nem hazudtam. Feszülős fehér póló volt rajta, hosszú farmerrel és egy fehér, supra cipővel. A mellizmai olyan szépen látszottak a póló alatt, hogy vigyorogva a számba haraptam. Hamarosan megérkeztünk Viktorék buliházához, és nagyon megörültem, mivel a fiú meglepődött. Úgy értem, tényleg. Nem is számított rá, hogy buli lesz?
- Ez ki bulija? – kérdezte, mire elnevettem magam.
- Kinek lesz holnap szülinapja, szívem?
- Szívem? Hm, ez tetszik – húzott magához, de csak azt engedtem, hogy puszit nyomjon az arcomra. Ő a számra akarta, de elfordítottam a fejem.
- Lassú vagy. – jelentettem ki, és benyitottam az ajtón. Beálltam a félkörbe, és a többiekkel együtt kiáltottam, hogy „Meglepetés!”.
Viktor gyorsan lehúzta a féldecis vodkát, és ugyanígy a pezsgőből is ivott elég sokat. Én voltam az utolsó, és nekem már alig jutott egy fél korty, holott most öttel kevesebben voltunk, mint múltkor (Carla, Li, Charlotte, Amber és Nathaniel nem voltak itt). Hiába, van, aki sosem bír magával…
Az estém csodálatos volt. Tényleg. Szóval, kezdjük ott, hogy Viktor egész este a ’muszáj-alkoholnál’ nem ivott többet, csak egy sört, amikor én egy bacardi breezert, közben pedig beszélgettünk. Én egy kicsit becsiccsentettem, és nagyon elkezdett fájni a fejem. Viktor bekísért egy szobába, amit más célra tervezett, és lefektetett az ágyra.
- Pihenj nyugodtan, majd később megnézem, hogy vagy. – mosolyodott el, és végigsimított az arcomon. Az aranyos mozdulat annyira meghatott, hogy a fiút a kezénél fogva magamhoz húztam, és megcsókoltam.
- Majd találkozunk. – tettem hozzá, mire ő felvonta a szemöldökét.
- Ugye nem gondolod, hogy ezek után itt hagylak?
- De. – mondtam gyerekhangon, mire elnevette magát, dobott nekem egy puszit, és visszament bulizni. Valamikor elaludhattam, mert legközelebb arra keltem fel, hogy Viktor bejön a szobába, és kint már kezd világosodni. A nappaliban kupi van, és már mindenki elment. Mivel teljesen kába voltam, alig vettem észre, hogy a fiú a bugyin kívül minden ruhát leszedett rólam.
- Mit csinálsz? – kérdeztem idegesen, amikor a pólóját is levette. Ez mit jelentsen?! Most komolyan… ti mit gondolnátok?
- Vedd fel, ez biztos kényelmesebb. – mondta Viktor, miközben a farmerját szedte le magáról. Elpirultam. Ezek szerint neki nem voltak olyan gondolatai… de édes! Mikor a fiú lefeküdt mellém, hozzábújtam.
- Ma bebizonyítottad, hogy nagyon cuki vagy – suttogtam neki, miközben próbált aludni. Elég fáradtnak tűnt.
- Tényleg? – fordult felém, és az álmosság pillanatok alatt eltűnt a tekintetéből.
- Igen. Akár… adhatok neked még egy esélyt.
- Te részeg vagy. – nevetett, de én megráztam a fejem.
- Te is tudod, hogy nem. – a kezemet a tarkójára vezettem, és simogatni kezdtem. Viktort jóleső érzéssel töltötte el, ugyanis lehunyta a szemeit, és halkan sóhajtozott. Egy hirtelen mozdulattal magamhoz vontam és vad csókolózásba kezdtünk. A fiú sem tétovázott, így még nem aludtunk el egy ideig…
Reggel pedig újból egy párként ébredtünk.

Remélem, tetszett nektek a fejezet!:) A kérdésem pedig a következő: mi a véleményetek arról, hogy Melissa és Viktor megint összejöttek? Örültök-e neki, vagy nem, és miért? A véleményeket kommentben vagy chaten várom, kíváncsi vagyok, hogyan vélekedtek róluk!:)