Elnézést, hogy a fejezetet "nem hagyom olvasni" egy kis ideig, de szeretnék szólni, hogy indítottam oldalt szavazást, és mivel kíváncsi vagyok a véleményekre (életem első szavazása), szeretném, ha sokan szavaznátok, mert kíváncsi vagyok a véleményekre:) Ezen kívül pedig lenne egy kérdésem ezzel a fejezettel kapcsolatban, amit a szöveg végére fogok írni, nehogy elrontsam az élményt. Jó olvasást!:)
Újból eltelt a hét, és egy csodálatos szombati
délutánon forró csokit iszogatva beszélgettem Tinával.
- Képzeld, azt mondták, januárban visszajöhet! A mi kis Kenünk vissza fog
jönni! Elvileg az utóbbi napokban sokkal intenzívebb munkára fogta magát, már
nem lustálkodik, és ha így fejlődik, már csak pár hónapig kell ott sorvadnia… –
örvendezett az apró anyuka. Hát, igen. Ilyenkor már annak örülünk, aminek csak
tudunk.
- Tényleg? Uram atyám, ez csodás! – átöleltem Tinát, és éreztem, ahogy
örömkönnyek folynak le az arcomon. – Szerinted mennyit változott?
- Biztosan nem sokat. A mi kis Kenünk marad. – mosolygott rám a nő. Hamarosan
hazamentem, mert készülődnöm kellett. Viktor elvisz étterembe,
- Én a helyedben nem békülnék ki vele. – mondta otthon Agatha néni.
- Várnád Nathanielt, mi? – kérdeztem, és belepasszíroztam a lábam a bokánál
szőrös csizmámba.
- Mikor fogod fel végre, hogy ő sokkal jobb választás lenne?
- És te mikor fogod fel végre, hogy nem akar tőlem semmit, ahogyan én sem tőle?
– kérdeztem vissza.
- Ó. Erre nem is gondoltam.
- Na látod. – mosolyodtam el. – Viktor viszont küzd értem, így adhatok neki még
egy esélyt.
- Jó, igazad van – sóhajtott egyet Agatha néni, így engedett utamra.
Magabiztosan léptem ki a csinos, de nem túlságosan elegáns ruháimban Viktor
elé, aki éppen új kopogásra emelte a kezét.
- Régóta vársz? – kérdeztem, mikor túlestünk a köszönésen, és a néhány
másodpercig tartó kínos csenden. Hiába, akármennyire ismertél valakit, ha
összevesztetek, vagy rég nem beszéltetek, ezen a kínos részen át kell esni.
- Nem, igazából most kopogtam volna úgy… ötödjére – vigyorgott rám, mire
elnevettem magam. Hamarosan feloldódott köztünk a hangulat, és az étterembe már
nevetve léptünk be. Az egyik legjobb volt a környéken – nem az ár, vagy a
kinézet miatt, csak mert itt a legfinomabb a kaja. Ezt onnan tudom, hogy amikor
Agatha néni nem akarja kecsegtetni nem létező főzőtudományát, akkor éttermekből
rendelünk, és eddig ez a hely nyerte el leginkább a tetszésünket.
- Ó, jó napot! – köszönt nekünk a pultos férfi, aki a kiszállítást szokta
rendezni. Jelentőségteljesen rám nézett. – Jó napot, Melissa! Ma mit eszik?
Hát… igen. Amióta rájöttünk, hogy jó itt a kaja, kicsit… sokszor rendelünk
innen. Hetente minimum egyszer.
- Még nem tudom. – mosolyogtam rá, majd hagytam, hogy Viktor egy asztalhoz
vezessen, aminek a közepén rózsa volt egy vázában.
- Hm, ez aranyos. – ültem le vele szemben, és megszagoltam a virágokat.
- Öhm… - tördelte a kezét a fiú – azt nem én tetettem ide. Igazából… mindenhol
van, ahol nem esznek.
Úgy tettem vissza őket a helyükre, mintha megégettek volna, és reméltem, senki
sem látta a magánprodukciómat. Rákvörös fejjel piszkáltam a terítőt, míg meg
nem érkezett a pincér, és meg nem kérdezte, hogy hozhat-e valamit. Most
komolyan… ideadja az étlapot, és én két másodperc múlva döntsem el, hogy mit
szeretnék?
- Még válogatunk… de szeretnénk egy üveg pezsgőt. – mondta Viktor.
- Elnézést… személyit kérhetek? – kérdezte a pincér, mire én kuncogva adtam oda
az enyémet, Viktor ugyanis nem hordja magával. Egyébként is… ő csak holnap lesz
18. Micsoda?! El is felejtettem, basszus! Otthon fel kell hívnom Rosát.
A pincér elment, hogy a pezsgőnkkel térjen vissza, addig mi pedig az étlapot
bújtuk. Viktor még mindig morgott.
- Figyelj, én is besültem, te is besültél. Kvittek vagyunk. – mondtam
vigyorogva, mire ő is elmosolyodott.
- Azért… te jobban besültél.
- Na, kösz – vágtam rá, mielőtt halkan kuncogni kezdtünk. A pincér nemsokára
visszajött, és hallgatta a rendelésünket.
- Én egy kis adag rántott sajtot szeretnék, de lehetne sült burgonyával, nem
rizzsel? – kérdeztem (és kértem egyszerre), mire a pincér bólintott, és Viktor
felé fordult. Ő bécsi szeletet kért, és alig várta, hogy megkóstolhassa a
pezsgőt. Ezt onnan tudom, hogy míg a rendelést darálta le, szuggerálta az
üveget, és amikor a pincér elment, egyből öntött is mind a kettőnknek.
- Most azt kellene mondanom, hogy alkoholista vagy, nem? – kérdeztem
mosolyogva.
- De, azt kellene.
Mikor megjött a kaja, és elkezdtünk enni, eszembe jutott, hogy mivel ma van
szombat, és Viktornak vasárnap lesz a szülinapja, értelemszerűen ma kellene
megtartani. Gyorsan, hogy a fiú ne vegye észre, írtam egy SMS-t Rosalyának,
amire hamarosan meg is kaptam a választ.
Nyugi, mi nem felejtettük el! Itt vagyunk
Viktornál, díszítünk. Neked csak annyi a feladatod, hogy tartsd távol ettől a
helytől még minimum másfél órán keresztül!
Oké, nem lesz nehéz. Fellélegeztem, hogy a többiek gondoltak Viktorra, még
ha én nem is. Tele hassal, egy kis tiltakozás után még megengedtem Viktornak,
hogy rendeljen desszertet, és azt is hősiesen elfogyasztottam. Mikor kiléptünk
a csípős levegőre, Viktor felé fordultam.
- Figyelj csak, öhm… ma nagyon jó buli lesz a Dark Sykban, nem jössz értem fél
óra múlva?
- Dehogynem – vigyorodott el a fiú, és elváltak útjaink, de előtte magához
vont, egy nyomott egy puszit a számra, majd kérdőn nézett rám.
- Ezt még megbeszéljük. – kacsintottam, aztán otthagytam. Otthon gyorsan felöltöztem,
a hajammal nem csináltam semmit, mivel az étteremhez már megcsináltam, aztán
rájöttem, hogy Viktornak nem vettem semmi ajándékot. Éppen ki akartam surranni,
mikor megláttam közeledni a limuzinnal, amit Dimitri vezetett.
- Tudod, hova –suttogtam neki, mire vigyorogva bólintott, és beengedett Viktor
mellé. Dühösen gondolkoztam azon, hogy nem tudtam neki venni semmit. Az a tény
sem nyugtatott, hogy mindene megvan.
- Csinos vagy – mosolygott rám Viktor, amikor a rózsaszín miniruhámban beültem
mellé. November 19-edike elég hideg nap volt, de tudtam, hogy odabent úgy is
fülledt meleg lesz, na meg egy táskában hoztam váltóruhát. Jó meleget.
- Te is jól nézel ki – nyújtottam ki a fiúra a nyelvem, és tényleg nem
hazudtam. Feszülős fehér póló volt rajta, hosszú farmerrel és egy fehér, supra
cipővel. A mellizmai olyan szépen látszottak a póló alatt, hogy vigyorogva a
számba haraptam. Hamarosan megérkeztünk Viktorék buliházához, és nagyon
megörültem, mivel a fiú meglepődött. Úgy értem, tényleg. Nem is számított rá,
hogy buli lesz?
- Ez ki bulija? – kérdezte, mire elnevettem magam.
- Kinek lesz holnap szülinapja, szívem?
- Szívem? Hm, ez tetszik – húzott magához, de csak azt engedtem, hogy puszit
nyomjon az arcomra. Ő a számra akarta, de elfordítottam a fejem.
- Lassú vagy. – jelentettem ki, és benyitottam az ajtón. Beálltam a félkörbe,
és a többiekkel együtt kiáltottam, hogy „Meglepetés!”.
Viktor gyorsan lehúzta a féldecis vodkát, és ugyanígy a pezsgőből is ivott elég
sokat. Én voltam az utolsó, és nekem már alig jutott egy fél korty, holott most
öttel kevesebben voltunk, mint múltkor (Carla, Li, Charlotte, Amber és
Nathaniel nem voltak itt). Hiába, van, aki sosem bír magával…
Az estém csodálatos volt. Tényleg. Szóval, kezdjük ott, hogy Viktor egész este
a ’muszáj-alkoholnál’ nem ivott többet, csak egy sört, amikor én egy bacardi
breezert, közben pedig beszélgettünk. Én egy kicsit becsiccsentettem, és nagyon
elkezdett fájni a fejem. Viktor bekísért egy szobába, amit más célra tervezett,
és lefektetett az ágyra.
- Pihenj nyugodtan, majd később megnézem, hogy vagy. – mosolyodott el, és
végigsimított az arcomon. Az aranyos mozdulat annyira meghatott, hogy a fiút a
kezénél fogva magamhoz húztam, és megcsókoltam.
- Majd találkozunk. – tettem hozzá, mire ő felvonta a szemöldökét.
- Ugye nem gondolod, hogy ezek után itt hagylak?
- De. – mondtam gyerekhangon, mire elnevette magát, dobott nekem egy puszit, és
visszament bulizni. Valamikor elaludhattam, mert legközelebb arra keltem fel,
hogy Viktor bejön a szobába, és kint már kezd világosodni. A nappaliban kupi
van, és már mindenki elment. Mivel teljesen kába voltam, alig vettem észre,
hogy a fiú a bugyin kívül minden ruhát leszedett rólam.
- Mit csinálsz? – kérdeztem idegesen, amikor a pólóját is levette. Ez mit
jelentsen?! Most komolyan… ti mit gondolnátok?
- Vedd fel, ez biztos kényelmesebb. – mondta Viktor, miközben a farmerját
szedte le magáról. Elpirultam. Ezek szerint neki nem voltak olyan gondolatai…
de édes! Mikor a fiú lefeküdt mellém, hozzábújtam.
- Ma bebizonyítottad, hogy nagyon cuki vagy – suttogtam neki, miközben próbált
aludni. Elég fáradtnak tűnt.
- Tényleg? – fordult felém, és az álmosság pillanatok alatt eltűnt a
tekintetéből.
- Igen. Akár… adhatok neked még egy esélyt.
- Te részeg vagy. – nevetett, de én megráztam a fejem.
- Te is tudod, hogy nem. – a kezemet a tarkójára vezettem, és simogatni
kezdtem. Viktort jóleső érzéssel töltötte el, ugyanis lehunyta a szemeit, és
halkan sóhajtozott. Egy hirtelen mozdulattal magamhoz vontam és vad
csókolózásba kezdtünk. A fiú sem tétovázott, így még nem aludtunk el egy ideig…
Reggel pedig újból egy párként ébredtünk.
Remélem, tetszett nektek a fejezet!:) A kérdésem pedig a következő: mi a véleményetek arról, hogy Melissa és Viktor megint összejöttek? Örültök-e neki, vagy nem, és miért? A véleményeket kommentben vagy chaten várom, kíváncsi vagyok, hogyan vélekedtek róluk!:)
Hogy a kérdésedre válaszoljak: Én személy szerint nem örülök. Mintha Melissa egy lépést előre és kettőt hátra menne.
VálaszTörlésDe nagyon tetszett! :D
Értem, és igazat adok neked:) köszönöm szépen!:)
VálaszTörlésSzerintem Nathaniellel sokkal jobban összeillene úgyhogy én személy szerint nem nagyon örülök neki....:)
VálaszTörlésBy.: Timi..:D
Én sem örülnék, ha megint összejönnének. Nekem úgy tűnt, Melissa nem mindig boldog Viktor mellett. Viszont ha Nathaniellel jönnének össze, na, annak már naggggyon örülnék :D
VálaszTörlésÖrülök a véleményeiteknek!:) Egyelőre nem árulok el semmit:p
VálaszTörlésHu. Kicsit keson kommentelek, de meg csak most kezdtem a blogot, sorry. De en szemely szerint nem orulok, hogy megint Viktorral van, mert en nekem teljesen ugy esik le a kapcsolatuk, mintha nem is szeretne ot Melissa, nem tudom miert, de nekem ilyen erzesem van :")
VálaszTörlésSzerintem Nataniellel illik ossze Melissa c: