- I’ll never love again…
- Igen, Amber? – kaptam fel a telefont, Viktor pedig morogva a nyakamba fúrta a
fejét, és fújkálni kezdett.
- Dake megcsókolt!- örvendezett a lány a másik oldalon.
- Igen, már vagy százszor… ez csikiz – suttogtam Viktornak az utóbbit, mire a
fújásról áttért a csókolgatásra.
- De ez most gyengéd csók volt! – kötötte az ebet a karóhoz Amber.
- Rendben, ez nagyon jó, édesek vagytok, de nemsokára jön Boris, készülődnöm
kell. – azzal leraktam a telefont.
- Készülődni? – vigyorgott rám Viktor.
- Majd hamarosan – mondtam, és egy csókkal beléfojtottam a szót. Pár (…) perc
múlva felöltöztem egy elegáns ruhába, és Viktor is felvette a szmokigját.
Dudáltak, így lemetünk a nappaliba, ahol megakadt a szemem Agatha nénin. A
haját begöndörítette, laza sminket tett fel, és egy halványrózsaszín, elegáns
miniruha volt rajta.
- Nagyon jól nézel ki! – adtam egy puszit keresztanyunak, aki zavarban volt,
izgult a közös ebéd miatt.
- Köszönöm – motyogta, és együtt kiléptünk a hidegbe. Gyorsan a kocsihoz
mentünk, és beültünk. Boris hátrafordult hozzánk.
- Hát sziasztok, drágáim! Olyan jó látni, hogy ti is ilyen boldogok vagytok!
Imádlak titeket! – örvendezett a férfi, mi pedig jól kiröhögtük. Amint elértünk
az étterembe, kiderült, hogy ez csak egy kávézó. Mármint, mellette van az
étterem, de mi nem oda mentünk. A kávézóban megittunk egy-egy forró csokit (vagyis
én forró csokit, mindenki más kávét), aztán Boris hazavitt minket, és közölte,
hogy étterembe csak keresztanyut viszi.
- Ekkora köcsögöt… - morgott Viktor, mikor újabb szelet pizzát tolt a szájába.
Itthon voltunk, és Viktor a kanapén ült, én pedig oldalasan az ölében.
- Nekünk jobb van. Pizzácska. – jelentettem be, és mivel eddig tele szájjal
beszéltem, most tovább rágtam a félig megrágott ételt, aztán lenyeltem.
- Igen. És nézhetünk filmecskét ezen a puha párnácskán miközben a hajacskád
csikizi az arcocskámat – vékonyította el a hangját Viktor, mire vállon csaptam.
- Fejezd be! – mordultam rá, mire kivette a kaját a kezemből, a sajátját is
letette, aztán elfektetett a kanapén és felém támaszkodott.
- Nem szólnék be, amikor ilyen állapotban vagyok. – vigyorgott, mire fogtam
magam, és mint egy öt éves, vergődni kezdtem alatta.
- Engedj el! Éhes vagyoook!
Hamarosan betermeltük az összes pizzát, és Viktor hazament. Az ajtó
csukódásával egyidejűleg Porcica előbújt, és majdnem égnek álló lábakkal
hagyta, hogy addig kényeztessem, míg el nem alszik. Mikor a cukiságom már mély
álmokat kergetett, felmentem a szobámba, és írtam egy újabb novellát.
~ néhány óra múlva ~
Kedvtelenül és feszengve mozgolódtam egy étterem székén. Ráadásul itt még a
kaja is rossz…. tudom, mert egyszer rendeltem itt. Elég volt. Tologattam magam
előtt a sült krumplit és a rántott csirkemellet, de nem nagyon volt kedvem
beleharapni. Az asztalunkat kínos csend vette körül, így Amberre pillantottam,
aki Nathanielt szuggerálta, aki az édesanyját bámulta, aki Carlt nézte, aki
engem figyelt. Majdnem félreköhögtem azt az egy szem krumplit, amit rágtam,
mikor ez feltűnt.
- Sajnálom. – mondtam halkan.
- Nem, mi sajnáljuk. Teljesen igazad volt… - kezdte Carl, de ehhez Mary is
hozzáadott néhány mondatot, a végén pedig hallgathattam a sajnálkozó beszédet. Nagyon
kínos volt.
- És örülnénk, ha Ambernél aludnál egyszer. Tényleg szeretnénk jóvátenni. –
fejezte be Mary, mire majdnem kiköptem mindent, ami a számban volt. Lányos
zavaromban bólintottam, és észre sem vettem, hogy megbeszéljük az időpontot és
mindent… jövő hét pénteken Ambernél alszom…
~ Hétfő ~
Háromnegyed nyolckor ébredtem, és akkor is arra, hogy Viktor írt SMS-t, hogy
hol vagyok. Negyed kilencre értem be a suliba, és sűrű bocsánatkérések közepette
néztem végig, ahogy beírják az igazolatlan hiányzást. Bunkók… Első szünetben
végignéztem, ahogy Armin játszik valamin, Alexy azt magyarázza Linek, hogy nem
érti, minek a rúzs, Amber bevonul Dake-kel egy sarokba, Charlotte magol
valamit, a többiek pedig azt csinálnak, ami illik hozzájuk (fekszenek a padon
és próbálnak aludni), második szünetben pedig megettem Viktorral a közös
kombó-szendvicsem. Harmadik szünetben Amber odajött hozzám, hogy beszéljünk egy
Dakotával kapcsolatos dologról. Negyedik szünetben Amber örökre megszakította a
barátságát Charlotteval és Livel, amiért szóba állt velem. Ezután nem történt
semmi érdekes, szóval otthon megírtam egy újabb novellát, Viktorral megnéztem
egy filmet, és lefeküdtünk aludni. A következő napokban sem történt semmi
érdekes. De tényleg, egyáltalán, komolyan, semmi. Semmi, SEMMI! Így alig bírtam
felfogni azt, ami pénteken történt.
~ Hétfő délután, Charlotte szemszöge ~
- Ez komi? Nem tudom felfogni… - járkált Li a szobámban, mint egy hangya, ami
keresi a táplálékát.
- Pedig fogd fel. Elhagyott minket valami másért. Nem baj, az ő népszerűsége
ugrott.
- Nem iiis! – nyivákolt Li.
- De, ha jól megleckéztetjük.
- Mássz rá Dakere! Ő úgyis annyira meg szokott téged bámulni! Szerintem menne…
- vigyorgott a rúzsevő (mert titokban azt eszik. Nem úgy értem, hogy harapja,
csak ahogy felkeni, egyből le is nyalja. Aztán… felkeni megint.)
- Rendben, ez nem is rossz ötlet.
- Cserébe összehozol… vele, tudod? – pirult el.
- Ő elég idős hozzád…
- Akarom őt!
- Jó. Akkor a tervem a következő…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése