Viktor ordított, mint az őrült, és ugrált. Castiel,
szerintem beszívva fetrengett a földön és röhögött. Kim és Dajan együtt
söröztek, miközben valamit nagyon megtárgyaltak. Leigh és Rosalya nem voltak
sehol, Lysander viszont egy kanapén ült és bámult előre. Egyelőre ő tűnt a
legnormálisabbnak, szóval otthagyva Dimitrit, leültem mellé.
- Mit csinálsz? – kérdeztem köszönés helyett.
- A hangos zene mindig megihlet. Lehet, írok egy új dalt. – válaszolta
lelkesen, aztán újra a semmibe bámult, majd hamarosan buzgón írni kezdett a
jegyzetfüzetébe.
- A basszus hangos, lágy dallamként járt közöttünk, míg vasalt hajú ribancok
táncoltak körülöttünk – olvastam fel Lysander szövegét, és elnevettem magam. –
Oké, azt hiszem, ez…
- Most még csak az alapokat írom le. Aztán olyan dalt kreálok belőle, hogy
leesik az állad. – válaszolta komolyan, és tovább írt. Úgy döntöttem, nem
zavarom tovább, de nem tudtam, kihez menjek oda. Hirtelen betoppant egy rövid,
fekete hajú lány, intett mindenkinek, aki éppen figyelt rá, majd fogott egy kis
whiskeyt, összeöntötte kólával, és leült egy kanapéra. Odamentem hozzá.
- Szia, Melissa vagyok – mosolyogtam.
- Ú, azt hittem, Melody vagy. Jól megváltoztál volna. – vigyorgott. – Az én nevem
ChiNoMimi.
Nagyot sóhajtva ültem le mellé.
- Mi a baj? – fordult felém.
- Kicsit… sokan hasonlítanak Melodyhoz. – mondtam, mire elmosolyodott.
- Nem lep meg. Nézd, így néz ki – azzal előkapta a telefonját, és mutatott a
lányról néhány fényképet.
- Hát… nekem annyira nem tetszik – mondtam, mikor már legalább 30 képet láttam
róla.
- Nekem sem. Ezért mondtam, hogy jól megváltoztál volna. Te sokkal szebb vagy –
mosolygott, kacsintva egyet, mint az animékben az aranyos lányok.
- Köszönöm – válaszoltam kicsit zavarban, mert még sosem mondta nekem lány,
hogy szép vagyok. Hirtelen Kim állt elém.
- Segítenél, kérlek? Iris negyed óra múlva itt van, ők pedig – mutatott
Castielre és Viktorra - , nagyon kész vannak.
- Oké, az enyém Viktor, a tiéd Castiel – válaszoltam.
- Segítek neked Viktornál – állt fel ChiNoMimi. Akkor még nem tudtam, miért
kell segíteni, de mikor odaléptem a fiúhoz, rájöttem.
- Gyere, szívem, kicsit ki kell józanodnod, amíg nem jön Iris.
- Nem vagyok részeg! Miért kéne kijózanodnom? – kérdezte a fiú, a nyelve pedig
többször is összeakadt közben.
- De, az vagy. Igyál egy kis vizet, szívjunk friss levegőt… - fogtam meg a
karját, de ő durván kirántotta azt a kezem közül. Erre nem számítottam, és
majdnem elestem.
- Azt csinálok, amit akarok, ez az én bulim jó?!
- Irisnek rendezted! Legalább megtisztelhetnéd ennyivel! – üvöltöttem vele, míg
ChiNoMimi közénk nem állt.
- Viktor, csak húsz percre. Aztán ihatsz, annyit, ami beléd fér. Még akár többet
is.
A barátom morogva ült le a háza előtt, és lassan itta a vizet. Hozzá sem
szóltam, nagyon feldühített. Mikor Rosa írt Kimnek, hogy mindjárt itt vannak, a
félig józan Castielt és Viktort is bevittük a házba, Kim pedig előhozott
valamit. Egy üveg pezsgő és egy fél decis vodka volt összekötve 18 lufival. Ó,
szóval ezért kellettek! Ahogy a lány elengedte az alkoholt, az lebegni kezdett
a levegőben, mert a lufi megtartotta. Elmosolyodtam. Azért ilyen összetartás
nincs mindenhol… ajándékok, hagyományok…
Aha, de csak kivételes embereknek.
- Ezt meg ki hívta ide? – mordult fel Viktor, mikor Nathaniel belépett. Kissé
zavartan pillantott körbe. Mögüle előugrott a három grácia, és sipítozva
kerültek beljebb.
- Nathanielt én hívtam. – szálltam szembe megint a barátommal.
- És azokat? – morgott tovább.
- Nem mindegy? Itt vannak, nem küldheted el őket.
Beálltunk félkörbe, még Amberék is elhallgattak, a zenét is halkabb, lágyabb
változatra cseréltük, így vártuk Rosaáékat, hogy Irist végre meglephessük. A
dühömet, amit eddig a részeg fiúk felé táplálta, átvette az izgalom. Hamarosan
belépett az ajtón a vörös hajú lány, de meg sem lepődött. Vajon hány éve
csinálhatják ezt?
Iris mosolyogva végigpuszilt mindenkit (még Amberéket is), aztán a kezébe vette
a lufikon csüngő alkoholt. Mindkettő kinyitotta, aztán lehúzta a vodkát, amit a
pezsgővel öblített le. Hatalmas tapsvihar következett, aztán sorra adták a
pezsgőt, és mindenkinek inni kellett belőle egy kortyot. Mire az utolsó is
megfogta az üveget, már alig volt benne, szóval senkinek nem jutott ’repeta’.
Nem baj, sok üveggel van még az asztalon…
- Ezt neked hoztam – adott Nathaniel egy ajándékszatyrot Iris kezébe, aki
mosolyogva megköszönte azt.
- Nekünk nem szokásunk ajándékot venni – szólt be Castiel és Viktor egyszerre.
- De ő kedves akart lenni, és vett, amúgy sem ismeri a szabályaitokat.
Mellesleg, én is vettem. – mentettem ki a fiút, és Iris kezébe adtam a
becsomagolt gitározó tehén plüsst.
A zenét visszakapcsolták, és folytatódott a buli, egyre többen lettünk, de
mindenkit ismertem, szinte csak az osztályból voltak. Viktor leült mellém, nem
sokkal azután, hogy helyet foglaltam egy kanapén.
- Bocsi, hogy bunkó voltam, csak… gyűlölök kijózanodni.
- Azt látom. – néztem rá, és megeresztettem egy halvány mosolyt.
- Nem megyünk be egy szobába? – kacsintott, én pedig egyből elkomorodtam.
- Nem mondod komolyan, hogy ennyiért békültél ki velem! – mondtam dühösen, majd
felálltam, és el akartam menni, de a fiú visszahúzott.
- Nem, én nem ezért… ne haragudj, manó. – azzal elővett egy poharat, ami
bűzlött az alkoholtól, és belekortyolt.
- Mekkora egy… á, hagyjuk. – otthagytam Viktort, és az asztalhoz mentem. Egy jó
nagyot kortyoltam valami erős piából, és pezsgőt ittam rá. Már kezdtem érezni a
hatását, szóval úgy döntöttem, eleget ittam. Rosalya, Kim, Iris és ChiNoMimi
négyeséhez mentem, majd velük kezdtem el táncolni. Legalább egy órán keresztül
voltunk el nagyon jól, amikor Viktor odajött hozzánk, ordított pár percet (ő
éneklésnek szánta), aztán a fenekembe markolt.
- Cica, na, mit szólsz egy jó… - próbált normálisan beszélni, de nem tudott,
így nem is engedtem neki, hogy befejezze.
- Viktor, most nem szeretném. – próbáltam nyugodtan közölni vele, de az este
folyamán már nagyon felidegesített. – Holnap, rendben? Kicsit fáj a fejem.
- Hah, persze, fáj, mi? Akkor mit táncolsz itt a hangos zenében? Menj akkor
haza!
- Rendben, akkor hazamegyek – néztem rá összeszűkült szemekkel, és kiléptem az
ajtón. A ház előtt volt egy pad, amire leültem, de nem egyedül voltam.
- Nem élvezed, mi? – fordultam Nathaniel felé.
- Nem igazán. Tudod, nem bírjuk mi egymást ezzel a társasággal.
- Miért? – érdeklődtem.
- Már nem is emlékszem – mosolygott rám a fiú. Nem tudtam, igazat mond-e, vagy
hazudik, de nem is igazán érdekelt. Felhőtlen esténk volt: a telihold
megvilágította a földet, minden tisztán látszott. Bogarak ciripelését lehetett
hallani, de szúnyogok szerencsére már nem voltak. Néha egy-egy denevér elrepült
pár utcával lejjebb, ilyenkor a hold előtt egy pici, fekete pont suhant el. Nathaniel
haja ebben a megvilágításban szinte ezüstösnek tűnt. Beletúrtam volna, hogy
megnézzem, mennyire selymes… és vajon milyenek az ajkai?
- Köszönöm, hogy kiálltál mellettem odabent… elég sokszor – nevetett fel
zavarban Nathaniel, ami kizökkentett ebből a gondolkodásmódból. Nem is baj,
biztos csak az alkohol beszél belőlem.
- Ugyan már, te is megtetted volna.
Néhány percig csendben beszélgettünk, amikor Viktor kijött, és a friss levegőn
hányt egyet. Aztán… meglátott minket.
- Hát ti meg mit csináltok itt kint, ketten, ezen a padon? – dülöngélt oda
hozzánk.
- Beszélgetünk. – adtam az egyszerű és őszinte választ.
- Ó, persze, én pedig pápa vagyok.
- Tényleg csak beszélgettünk. – ismételte meg Nathaniel.
- Te csak ne magyarázzál! – kiabált Viktor, mire felálltam. Megijesztett a
hangja.
- Hagyd már abba! – szóltam a barátomra. Viktor megdermedt egy pillanatra,
aztán vett egy mély levegőt, és újra belekezdett a kiabálásba (attól
függetlenül, hogy a nyelve gyakran összeakadt, elég gyorsan beszélt). Szavait hol
hozzám, hol a szőke fiúhoz intézte.
- Melissa, mondd már meg, mi jó neked ebben a stréberben?! Tiszta gizda az
egész, azért nézd már meg, mennyivel jobb vagyok nála! Látod, hülyegyerek? Egy
olyannal, mint te Melissa sosem fog járni. Kicsim, szállj magadba, és jöjj rá,
hogy ezt a gyereket le kell koptatnod, vagy engem elvesztesz. Nem ronthatom
vele a hírnevemet…
- Várj. – szakítottam félbe Viktort. – Te most konkrétan azt akarod, hogy
válasszak? Mint ahogy közted és Kentin között kellett volna? Komolyan? Már
megint?
- Igen, ezt akarom. – jelentette ki Viktor.
- Ezt, mi? Hát tudod mit? Nem választok. Elegem van abból, hogy úgy viselkedsz
részegen, mint egy büdös alkoholista! Sosem leszek a kutyád, szóval meg ne
próbálj még egyszer így beszélni velem! És most hazamegyek. Egyedül, mert mi
már nem vagyunk együtt. Szakítok veled!
Fejeztem be a mondandómat, azzal sarkon fordultam, és hazafelé vettem az
irányt. Viktor nem követett. Nathaniel viszont igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése