Csütörtök volt, és ma olyan dologra bólintottam rá, amire sosem kellett volna.
- Miért vettél rá?! – nyávogtam Nathanielnek, mikor reggel a papírokat rendeztük.
- Sajnálom, ő szeretne barátkozni veled, és ez nagy szó…
- Amber. Barátkozni. Velem. Azért nem gondolod, hogy ez furcsa?
- Mindenki változhat.
Inkább ráhagytam, de kicsit dühített, hogy Amberrel kell lennem. Majd barátkozni akar velem, mi?! Hát persze hogy nem…
Az órák hamar elteltek, és mi hárman (én és a két szöszi) elindultunk plázázni. Mivel a suliban nem kapunk kaját, első dolgunk volt a büfésoroknál megállni. Kiválasztottunk egy asztalt, majd elhatároztuk, hogy ehhez jövünk vissza, és hárman háromfele mentünk kaját venni. Én a mekiben szereztem magamnak egy csokis pitét, és egy happy meal menüt kólával, a játékok közül pedig egy stréber kisfiút, aki olyan könyvsort cipelt, ami még nála is nagyobb volt. Én értem vissza legelőbb, szóval szépen elrendeztem magam, és vártam a tesókat. Nathaniel valami kínaival tért vissza, Amber pedig egy salátával és fél literes vízzel.
- Diétázol? – kérdeztem kidülledt szemekkel. Végül is, miért ne diétázna? Népszerű.
- Csoda, hogy neked nem kell… - morgott, és nekiállt levelet enni. Jó, nem levelet, salátát, de akkor is. Ezzel valaki jól lakik?
- Ezt neked hoztam. – adtam a stréber gyereket Nathanielnek, aki megköszönte azt, és eltette a táskájába. Kezdetét vette az evés, amit én fejeztem be utoljára, tekintettel a sokféle kajámra. Mikor ezzel végeztünk, bementünk egy ruhaboltba, és hagytuk, Amber hadd garázdálkodjon, addig én kerestem magamnak egy új cicanacit. Mikor a vásárlással is végeztünk, Nathaniel kettesben hagyott minket, és bementünk egy manikűröshöz.
- Ez lesz életed első műkörme? – röhögött rajtam Amber.
- Na és ha igen? – kérdeztem. Nem is csináltattam, csak egy egyszerű, halványkék, rövid, kerek műkörmöt, a gyűrűsujjamon levő körmön egy fekete rózsával. Amber körmén volt csillám, kő, mindenféle neonszín, de az összhatás olyan lett, hogy végül nem hánytam el magam. Együtt léptünk ki az ajtón, aztán elváltunk. Mélyeket sóhajtoztam, örültem, hogy ennek a napnak végre vége, de nem bántam meg, meg jókat ettem, és lett egy szuper műkörmöm. Hazaérve keresztanyu megkért, hogy cseréljem le az ágyamon a huzatot. Nos… nem ment. A körmömtől alig tudtam leszedni a huzatot, de negyed óra alatt azért sikerült. Arra viszont, hogy tegyek rá újat, már keresztanyut kellett megkérnem, mert a feladat lehetetlennek tűnt. Szuper…
A fárasztó nap után bepakoltam a táskámba, és zuhanyzás közben megmostam a hajam, majd lefeküdtem aludni. Holnap péntek, ami azt jelenti, hogy az estét Viktor nálunk tölti.
Mivel este nyolc-kilenc körül lefeküdtem, és nem vagyok nagy alvós, már hatkor fent voltam. Felöltöztem, összeszedtem a szendvicsemet, halkan elosontam az alvó cicám előtt, és elindultam a suliba. Odabent egyből odamentem, ahová mindig – a DÖK-terembe. Nathaniel éppen egy táblázatot készített.
- Fogadok. Klubok.
- Talált. – mosolyodott el a fiú.
- Alakul?
- Persze, már majdnem kész vagyok, de örülnék, ha diktálnád…
Diktáltam a csoportokat és a neveket Nathanielnek, így kicsivel hamarabb végeztünk a klubok adminisztrációjával. Második szünetben megosztottam a kombó-szendvicsemet Viktorral, mert olyan édes kiskutyaszemekkel nézett, hogy muszáj volt megkínálnom. Iskola után a fiúval elváltunk – ő lepakol, és összeszedi a cuccait, amikben aludni fog nálunk, én pedig addig megtanulok (mert mindig pénteken szoktam, így legalább már nem kell vasárnap), szóval egyedül léptem be a házunk ajtaján. Agatha néni hagyott nekem egy levelet a pulton, én pedig csodálkoztam, hogy ez még csak most tűnik fel. Azt írta, csináljunk akkor Viktorral kaját, lepjük meg őt, de ha rendetlenség lesz, kinyiffant minket. Hát, rendben. A nappaliban körülbelül egy órán keresztül tanultam, aztán úgy döntöttem, nem terhelem meg magam nagyon főzés terén, szóval csirkehús lesz sült krumplival. A facebookomat nézegetve feltűnt valami: hogy Peggy kapcsolatban van, ráadásul az ékszerbolt eladójával, Francois-Xavierrel. Volt is fent egy közös képük, ami alá Peggy odaírta, hogy „imádlak, Xavi!♥”. Vajon hogy ismerkedtek meg? Peggy venni akart a magnójának egy új nyakláncot?
Gondolataimból kiszakított a tény, hogy Viktor kopog az ajtón. Beengedtem, ő pedig egyből elvigyorodott.
- Szia, ezer éve nem láttalak! Mi van veled?
- Agatha néni azt mondta, csináljunk kaját, és kb. fél-egy óra múlva itt lesz. Szerintem kezdhetjük. – törtem meg a varázst. Viktor morgott egy kicsit, de aztán segített a csirkemellet előhalászni a fagyasztóból, és míg a mikróba tettük, hogy a jég leolvadjon róla, megkerestük a krumplit is. A pucolást Viktorra hagytam (szegénykém, mindig ő pucolja a krumplit), én pedig nem túl vastag, de nem is vékony csíkokra felvágtam a húst, és sütni kezdtem serpenyőben. Amíg az sült, elmagyaráztam Viktornak, hogy karikára vágja a krumplit, vagy kockára, de ne csíkokra, mert úgy nem szeretem, mire a fiú elkezdett nevetni, hogy így is-úgyis ugyanolyan az íze. Mikor a krumplit tettem az olajba, betoppant Agatha néni. Az eddig alvó Porcica most rávetette magát, és hangos dorombolással jelezte örömét.
- Hát kínoztátok ti ezt a macskát? – vigyorgott ránk.
- Én nem szeretem őket. – jelentette ki Viktor. „Normális vagy?!” fejjel néztünk rá Agatha nénivel, mire folytatta.
- De nem, nem kínoztam! – tartotta fel védekezően a kezeit. Gyorsan eltereltem a kínos helyzetről a témát, megkérdeztem Agatha nénitől, hogy milyen volt a munkája. Agatha néni a rendőrséggel szemben található tapéta, falfesték, bútorok, szóval egyszerűen minden, ami csak egy házzal kapcsolatos boltban dolgozik.
- Ma nagyon örültem, bejött egy pasas, azt mondta, most építenek házat, és mindent tőlem fog venni. – mosolygott keresztanya, aminek én is örültem. Mikor a krumpli is kisült, csendben megvacsoráztunk, aztán Viktorral felmentünk a szobámba.
- Mit csináljunk? – kérdeztem. – Nem játszunk valamit?
- Játszani? Nem vagyunk 10 évesek, kicsim. – ölelt át Viktor.
- Akármikor lehet játszani.
- Hát persze, de mi most mást játszunk…
Kicsivel később azon veszekedtünk, hogy melyik filmet nézzük meg. Én ragaszkodtam a vígjátékhoz, de Viktor akciót akart.
- De én azon elalszom! – nyavalyogtam.
- Én meg a vígjátékon. – morogta a fiú.
- De azon nem lehet elaludni, azt nők és férfiak is szeretik! – érveltem. Nagyon felhúztuk magunkat a vitán, de végül megegyeztünk a horrorban, a film végére pedig lenyugodtam. Utána inkább nem is beszéltünk, lefeküdtünk az ágyra és bámultuk egymást.
- Jaj, gyere ide, úgy szeretlek – ölelt magához Viktor pár perccel később, ami nagyon jól esett. Belefúrtam a fejem a mellkasába, és mélyen beszippantottam az illatát. Hm. Férfiparfüm.
- Lebirkózlak! – vigyorogtam a fiúra, majd rámásztam, és megcsókoltam.
- Igen? – vigyorodott el a fiú. – Azt hiszed,
erősebb vagy nálam?
- Nem hiszem, tudom. – mondtam komolyan, de a vigyoromat alig tudtam elfojtani.
- Nos, ez sajnos nem igaz.
- Miért? – érdeklődtem.
- Ezért! – azzal fordított a helyzetünkön és így ő volt felül, miközben
megcsókolt.
- Jó, nyertél, feladom. – adtam meg magam nevetve. –
Nem megyünk fürdeni?
- Megvárlak. – mondta a fiú, ami nagyon meglepett. Tudniillik Viktor nagyon…
hát, hogy is mondjam… nagyon igényli a női testet, így meglepett, hogy nem
óhajt velem fürdeni, de hát rendben. Gyorsan lezuhanyoztam, aztán a fiút is
beengedtem a fürdőszobába. A víz hangja megnyugtatott, és mire Viktor kijött,
én már rég aludtam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése