36. Fejezet - Hiba

Last tree: Úgyis meghalsz (Tessék ide is benézni!:p)

… amíg Nathaniel ki nem húzott.

- Mi nyertük meg a fordítós feladatot! Eljössz velem a nyereményünkért? 

Vonzott a whiskey, szóval elmentem Nathaniellel, és mindenki minket ünnepelt, amikor felbontottuk, és körbeadtuk. Hamarosan el is fogyott a nedű, de mivel Viktor nem volt itt, jó kedvem volt. Még vettünk a büféből rengeteg piát, de csak jól éreztem magam. Nem úgy, mint Nathaniel.

- Annyira szép vagy. – mondta mosolyogva a takarók között fekve.

Már visszajöttük a sátorba, mert sok volt a szúnyog. Meg amúgy is negyed egy volt. Nat elég durván berúgott, de hát nem is ivott hónapok óta, jó, hogy beütött neki.

- Nem vagyok. – válaszoltam.

- De. Annyira karakteres az arcod. A bőröd selymes és hibátlan, és olyan szép a színe a szemednek…

- Csak az alkohol beszél belőled. – mondtam.

- Nem! Most, hogy így végignézek rajtad, igenis, határozottan gyönyörű vagy.

- Nathaniel, kérlek, fejezd ezt be. Most szakítottam – fájt erre gondolni, - és most a padlón van az önbizalmam. Csak dühít, ha ezt mondod.

- Hát, rendben. Melegem van. – mondta, azzal levette a fehér trikóját, és úgy feküdt vissza a takarója alá, hogy csak egy alsóban volt. Még mindig ugyanilyen részeg, átható tekintettel figyelt, amitől kényelmetlenül éreztem magamat. 

A számba haraptam, mikor akaratlanul is végignéztem az izmain. Tökéletes teste volt, és nem volt rajta semmi felesleg, amiből Viktoron viszont volt egy kevés. A hátáról eltűntek a foltok, és örültem, hogy ez azért van, mert én lebeszéltem róla az apját.

- Annyira gyönyörű vagy – suttogta érzékien, engem pedig kirázott a hideg. Viktor sosem dicsért meg, maximum akkor, amikor kanos volt. A táskámból elővettem egy másfél literes vizet, és Nathanielnek nyújtottam. Jó nagyokat kortyolt belőle, és már láttam, hogy kezdenek tiszulni benne a dolgok. Hamar elaludt, de én nem akartam, hogy holnap fájjon a feje, ezért egy órával később felkeltettem. Addig nem tudtam aludni, csak gondolkodtam. Egyébként is, aludtam kicsit délután. Megint megitattam a fiút, aki már egész józannak tűnt.

- Csodaszép az arcod. – mondta Nathaniel, és a hüvelykujjával gyengéden végigsimította az arcomat. Libabőrös lettem az érintésétől. Úgy látom, még mindig részeg. Akkor… miért ilyen elszánt a tekintete?

- Melissa, a legjobb barátom vagy.  – kezdte félhangosan, közben pedig felült. – Sosem hagynám, hogy valaki bántson téged, ez pedig sajnos most mégis megtörtént. Szeretnélek megvigasztalni, de még azt sem hiszed el, hogy szép vagy… szeretlek, és csak jót akarok neked!

Hangja a szívemig hatolt, egyszerűen annyira jól esett ezt hallani…

- Én is szeretlek. – szorítottam meg a kezét, és rámosolyogtam. Nathaniel a kezemnél fogva magához húzott, és megcsókolt. A szemeim tágra nyíltak, és nem csókoltam vissza, sőt, még el is akartam tolni magamtól a fiút, de ő szorosan tartott, és az ölébe is húzott.

- Nathaniel, engedj el… - suttogtam rekedten, amikor a számról áttért a nyakamra. Nem bírtam tovább, amikor a puha ajkaival forró csókokkal borította be a fülem mögötti részt. Halkan felsóhajtottam, és feladtam Nathaniel eltolását magamtól. A fiú elhúzódott a nyakamtól, hogy aztán szembekerüljön velem, és a szemembe nézhessen. Lassan közelített ajkával az enyémhez, hátha meggondolom magam. Mikor puha szája az enyémhez ért, villámcsapásszerűen áradt szét a vágy a testemben. Gyengéd, de szenvedélyes csókolózásba kezdtünk, közben kezemmel Nathaniel selymes hajába túrtam, úgy húztam közelebb magamhoz. Az ülésből hamar lefeküdtünk, a fiú tartotta magát felettem, miközben csókolt. Gyengéden vette le rólam a nadrágot, és a pólót is. Remegtem a vágytól, és előre örültem, hogy nekem nem kell leszedni semmit Nathanielről. Fehérneműben folytattuk tovább a csókcsatát, forró teste égette az enyémet, amikor hozzápréselődött. Teljesen elvesztettem a fejemet, nem voltam képes gondolkozni, és egyre csak közelebb és közelebb húztam magamhoz a szőke fiút.

Hamarosan komolyabban is áttértünk arra a dologra, körmeimmel a Nathaniel hátát szántottam végig, míg ő a nyakamat szívta. Halk nyögések töltötték be a sátrat, amíg eggyéváltunk a fiúval.

Néhány perc múlva meztelenül, pihegve bújtunk egymáshoz. Esküszöm, hogy soha nem volt még ilyen jó senkivel. Nathaniel biztos sokat gyakorolt már ilyet…

- Ez volt nekem az első. – szólalt meg egy rövid csend után. Felé fordultam.

- Nem mondod komolyan…

- De igen, és… - nagyot sóhajtott. – Most biztos elrontottam az estédet, meg mindent… tönkre fog menni a barátságunk…

- Shh… - hallgattattam el a fiút, és egy puszit nyomtam a szájára. – Nekem nagyon jó volt. Holnap pedig… majd mindent elintézünk. Együtt.

- Még utoljára megcsókolhatlak? – kérdezte a fiú, mire bólintottam. Erős karja védelmezőn ölelt körül, amikor egy utolsó, forró csókban forrtunk össze.

Másnap reggel bántotta a szemem a faágak közül, a sátorba beszűrődő fény. Még mindig csak egy bugyi és egy kis top volt rajtam, szóval gyorsan felöltöztem, és kiosontam kávéért. Olyan hét óra lehetett, de már páran felkeltek. Csalódottan állapítottam meg, hogy még nincs büfé, szóval visszabújtam Nathaniel mellé, és megint elaludtam.

Legközelebb arra keltem, hogy a hajam a fejemre tapad az izzadtságtól, és Nathaniel már nincs idebent. Mint egy menekült, úgy léptem ki a friss levegőre, ahol találkoztam a szőke fiúval.

- Ezt… neked hoztam – nyújtotta felém a kávét zavarban.

- Köszönöm. Hány óra?

- Tíz.

- Nem fáj a fejed?

- Kicsit.

Ennyit beszéltünk Nathaniellel. Ennyit beszéltem a fiúval, aki a legjobb barátom. Akivel órákig képesek lettünk volna szekálni egymást. És akivel tegnap egy csodálatos éjszakát töltöttem…

- Jaj, gyere ide. Úgy elkenődtél – nyújtotta felém a karját Nathaniel. Odabújtam hozzá, kezemet szorosan köré fontam, a fejemet a mellkasába fúrtam, ő pedig az én fejemen pihentette sajátját.

Mint valami idilli, romantikus jelenet.

- Hahó! - hallottam meg Amber hangját. - Jöttem vigasztalni… - aztán meglátott minket, és a szájába harapott. – vagyis… azt hiszem, valaki már megtette helyettem.