35. Fejezet - Kataszrófanap

- Malacka. – vigyorgott rám Viktor.

- Nem is – válaszoltam eldeformálódott hangon. Egy repülőn ültünk, és éppen a fejemet nyomtam neki az ablaknak. Az igazgatónő azt mondta, hogy nem szállodában leszünk, hanem valami francia-fesztivál szerűségen, ahova mindenhonnan jönnek jó franciatudással rendelkező diákok, viszont nem kötelező feladatokat meg ilyesmiket csinálni, csak a lényeg, hogy franciául beszéljünk, mivel ott a büfés, meg általában mindenki franciául beszél. Nem baj, legalább megértjük egymást. Dakota a reptérig kísérte Charlottot, meg van őrülve, hogy a lány elmegy 3 napra. Mivel a hirdetést feltette rólam, Boris nem fizette neki a ’nyaralást’. Viszont volt, akinek fizették: például Castiel, aki most undorodik Iristől, és egyre messzebb akar kerülni tőle, Rosalia, aki csak azért jön, mert Leigh nagyon jól tud franciául, és a butikot otthagyva erre a 3 napra büfés lesz, Alexy (de csak ő, Armin semmiért nem menne ki a sötét szobából), Peggy, hogy semmiről ne maradjon le (otthon azért befűzte Carlát, hogy mindent gyűjtsön neki – szerintem a pletykás kis izé biztos mindent összegyűjt…), Lysander, és Viktor, aki most mellettem ült, és  nem győzte azt mondani, hogy ’malacka’.

- Abbahagynád végre? – fordultam felé. – Elrontod az örömöm.

- Na, kösz. A barátod rontja el az örömöd… - morgott, mire halkan kuncogni kezdtem. A repülő hamarosan leszállt, nekem meg bedugult a fülem. Nyeltem, mint a hülye, de csak a sokadik próbálkozásra sikerült kidugítanom. Rosával és Peggyvel ellentétben, akiknek még fél óra múlva is fájt kicsit. Fél óra séta után elérkeztünk egy erdőbe, ahonnan egy ösvény vezetett be egy rétre. Nem ez volt a legfurább, hanem hogy az erdő le volt fedve valamivel, ami kupolaént állt felette, szóval… kint január volt, odabent meg július. Olyan… üvegházhatás-féle technikával működhetett. Hogy létezhet ilyen… A lábam már majd’ leszakadt, Viktor nem akarta hozni a cuccom, szóval mikor a sátrat állítottuk fel, már hisztiztem. Általában mindenki külön sátorban aludt, kivéve Rosa és Leigh, meg mi Viktorral. Amber még nem jött el, valami intéznivalója van a suliban, a Lis ügyek, meg ilyenek, de holnapra már neki is meg kell érkezni. Mikor bepakoltunk a sátorba, még jobban szétnéztem. Elég sok ember volt a tölgyfákkal körülvett, puha füvű réten, és félkör alakban voltak büfék, meg bódék. Csoportokban feladatokat lehetett csinálni, és úgy döntöttünk, evés után mi is fogunk. Ahhoz a büféhez vettük az irányt, ahol Leigh volt. Feltűnően sok lány kért ott kaját, de Rosalia ezt természetesen nem tűrte. A lányokat megelőzve a pulthoz ment, és gyors csókot lehelt Leigh szájára. A többi lány grimaszolt, amikor Rosa rájuk kacsintott és visszatért hozzánk, mikor már a sor végén álltunk. Legalább negyed órát álltunk a sorban, és ugyanennyi volt kikérni mindenkinek a kaját. Addig tovább bámészkodtam. A hely tele volt sátrakkal, de az okosok a fák árnyékába tették a sátrukat, például Nathaniel. Mi Viktorral szépen kipakoltunk középre. Ügyesek vagyunk… A lányok legnagyobb része rövidnadrágban volt, bikinifelsőben, ami nem is hülyeség, tekintve hogy a nap sütött, és az idő is nagyon jó volt. A nap körül néhány bárányfelhő lebegett, az ég pedig nagyon szép kék volt. Szerintem nem lesz vihar, amíg itt leszünk. 

Hamarosan mi kerültünk a pulthoz, és legalább tíz percig válogattunk, már Leigh is a fejét fogta. Nemsokára viszont meglett a rántott sajtom sült krumplival, egy nutellás palacsinta és egy őszibarackos cappy, szóval úgy döntöttem, nekem nincs semmi gondom. Szép nyugiba leültünk, és élénk beszélgetések közben elfogyasztottuk az ebédünket.

- Te, Peggy, mióta szeretsz újságíróskodni? – tudakolta Alexy, miközben egy jó nagy cigánypecsenyét nyomott a szájába.

- Öt éves korom óta készítek riportokat – húzta ki magát a lány.

- Ezt még én sem tudtam! – fordult Rosa Peggy felé. – Ez tényleg tiszteletreméltó, hogy kiállsz az mellett, amit szeretsz!

- Csak néha átesel a ló másik oldalára. – szólt bele a beszélgetésbe Charlotte. Egyébként amióta már nem Amberékkel van, hanem Dakotával, kezd kicsit nyíltabb lenni, és nem olyan nagyképű. Persze attól még mindig egy flegma, távolságtartó lány, csak már nem annyira. 

- Kíváncsi vagyok.- védte magát Peggy.

- Néha túlságosan is. – szállt be Lysander a beszélgetésbe, aki utálja, ha valaki kérdezősködik, és túlságosan kíváncsi. Még beszélgettünk a jövőbeli terveinkről, sőt, egész jó csapatnak tűntünk, amíg meg nem hallottunk egy hangot.

- Lys drága!

Mindenki nagyot sóhajtott, én és Alexy pedig értetlenkedve kérdezgettünk mindenkit, de nem kaptunk választ. Utálom, amikor senki nem mondja el, mi van, én mindenről tudni akarok! Mindenről!

Hamarosan a csicsergő hanghoz egy viktoriánus ruhát viselő, szőke és rózsaszín hajú, kék szemű lány társult. Annyira vékony volt, hogy már fájt ránézni, de Lysander ilyen ’undorral’ a lány arcát bámulta. Nagyot sóhajtott, miközben kipréselte magából a lány nevét.

- Nina…

- Annyira jó, hogy itt vagy, annyira szeretlek és hiányoztál! – amíg a lány elkezdte ölelgetni Lyst, Rosa mesélni kezdett nekem és Alexynek.

- Nina egyszer látta Lysandert egy koncerten, és azóta meg van őrülve érte. De annyira tapadós, hogy még engem is lefáraszt… Lys egyébként jól tűri.

- Ja, látom… - mondtam, miközben azt néztem, ahogy az ezüsthajú fiú azt magyarázza Ninának, hogy nem szeretné, ha az ölébe ülne. Hamar otthagytuk őket, és mivel Viktor a sátorban akart valamit lerendezni, mi elmentünk Nathaniellel egy tudáspróbát csinálni. Már állt ott egy csoport, és a feladat az volt, hogy egy francia szöveget kellett a saját nyelvünkre fordítanunk, a saját nyelvünkről egyet pedig franciára. Mivel én gyorsabban beszélek, általában én mondtam, de Nathaniel kisegített azokkal a szavakkal, amik nem jutottak eszembe. Nem akarok dicsekedni, de nekünk lett a legjobb az időnk, és azt mondták, hogyha ezt nem dönti meg az esti lezárásig senki, nyerünk egy 7,5 decis Jack Danielst. Hm, csábító. Diadalittasan mentünk vissza a sátrainkhoz, ahol én is fürdőruhát vettem fel. A többiek nekiálltak labdázni, de mi csak egymás mellett ültünk Viktorral pár percig, és élveztük egymás társaságát.

De nekem játszani támadt kedvem, szóval otthagytam Viktort, és a többiekhez mentem, hogy labdázzak velük.
Ha tudtam sőt, ha csak egy kicsit is sejtettem volna, hogy mi lesz ma, sosem jövök el ide…

~ Viktor szemszöge ~

Kis ideig bámultam a labdázó csapatot és Melissa feszes fenekét, de egy padon ülő lány elterelte a figyelmemet. Atyaég, milyen jól állt neki az a szinte semmit sem takaró fehér fürdőruha… A napbarnított (vagy szolis, nem érdekel), hibátlan bőre arra csábított, hogy végigsimítsak rajta. Fekete haja volt, csillogó, barna szeme és gyönyörű mosolya. És az alakja… nem tagadom Melissa is jól néz ki, de ez a nő… látszott rajta, hogy edzeni szokott, engem pedig nagyon érdekelt, hogy rajtam hogy edzene. Egyedül volt, szóval odamentem hozzá.
- Szabad ez a hely? – kérdeztem, és igyekeztem csábító hangot kiadni. A lány rám mosolygott és bólintott.
- Viktor vagyok – mosolyogtam rá. A beszélgetés egyébként franciául folyt, mivel, mint később kiderült, a lány spanyol.
- Lucia – mosolygott ő is. Jaj, Lucia, ma bizony nagyon boldoggá teszlek…
- Nagyon szép vagy. – bókoltam, mire kissé zavarban megköszönte. Melissa felé mutatott, azt mondta, sokat látott minket együtt.
- Ó, Mel a tizenhat éves húgom. Ne aggódj, nincsen barátnőm – csúszott ki a számon a hazugság, de jelenleg semmi nem érdekelt. Azt kamuztam, hogy húsz vagyok, mivel ő tizenkilenc volt, és hamarosan rávettem arra, hogy elvezessen a sátrához…

~ Melissa szemszöge ~

Éppen játszottunk, amikor megláttam, hogy Viktort kézen fogva vezeti egy lány. A szívem fájón óriásit dobbant, és önkétlenül is követtem őket. Láttam, ahogy egymás szájára tapadva bebújtak a lány sátrába. Reménykedtem, hogy Viktor még meggondolja magát… de nem tette. Halkan leültem a sátor mellé, és csak hallgattam. Hallgattam a lány sóhajait, Viktor mély nyögéseit, és hogy hogyan dicséri a lányt. Még csak nem is sírtam. Nem tudtam feldolgozni ezt – annyira valószerűtlen volt. Viktor fél méterre van tőlem, és éppen megcsal.
Én pedig hagyom neki.
- El fogok menni… - hallottam bentről, szóval felálltam a sátor mellől, és vártam, hogy kijöjjenek.
Az aktus után még körülbelül tíz percig bent voltak, aztán kiléptek a szabad levegőre. Viktor ledermedt, amikor meglátott engem. Tudta, hogy tudom. Amint a lány kijött, elmosolyodtam, és franciául beszélni kezdtem vele.
- Szia, Viktor nővére vagyok. Az öcsémet kerestem, mert vettem neki enni.
- A nővére? De… azt mondta, a húga vagy…  - értetlenkedett a lány. El(mű)nevettem magam.
- Ó, nem, ő a 16 éves kisöcsém. Többnek néz ki, igaz? Így szokott kamuzni, hogy a hozzád hasonló lányokkal ágyba bújjon. Vagy sátorba, neki mindegy… sajnálom, hogy tőlem kellett megtudnod.
- Utolsó paraszt! – a lány felpofozta Viktort, és lelépett. Ő bocsánatkérő fejjel nézett engem, nekem pedig eddig volt erőm játszani a szerepem. Elsírtam magam.
- Itt? Most komolyan? Én azt hittem, boldog párkapcsolatban élünk… miért nem szóltál, hogy akarod? Miért kellett neked más? Tudod, mit? Nem is érdekel. Viktor, te szemét féreg, eljátszottad az utolsó esélyedet. Nem kívánok neked rosszat, tényleg. De azért dögölj meg.
- Melissa…
- FOGD BE! GYŰLÖLLEK!
Zokogva elszaladtam, és hajigálni kezdtem kifelé a cuccaimat Viktor sátrából. Nathaniel hamar odaszaladt hozzám, és átölelt.
- Mi a baj? Nem akadsz ígyki akármitől…
Míg a hátamat simogatta, elmondtam neki, hogy Viktor most csalt meg.
- Hozzád költözhetek? – kérdeztem könnyes szemekkel.
- Hát persze. – mosolyodott el, és segített átpakolni a cuccom a saját sátrába. Igyekeztem pozitívan gondolkodni – itt legalább nincs fülledt meleg. Egy órán keresztül bőgtem, míg mindent átbeszéltem Amberrel telefonon. Mikor elég erősnek éreztem magam, megtöröltem az arcom, és kiléptem a többiekhez. Mindenki aggódó tekintettel vizslatott, de csak legyintettem.
- Nincs semmi baj.
Valamilyen ötlettől vezérelve elrángattam Lysandertől a rajta csimpaszkodó Ninát.
- Ezt miért csináltad? - csapkodott a lány, mire megfogtam a két vállánál fogva.
- Szereted őt? – kérdeztem, mire ő megszeppenten bólintott.
- Akkor megérted, hogy ő nem szereti a sipítozó, hiperaktív, ragadós lányokat. Vegyél kicsit vissza, próbálj beszélgetni vele, keressetek közös témát, kérj bocsánatot a csimpaszkodásért. Hidd el, ezzel többre mész, mint azzal, amit most csinálsz. Én csak jót akarok neked. Rendben?
- Köszönöm!- ölelt át a lány, aztán már normálisabban tért vissza Lysanderhez. Én pedig visszamentem a sátorba pihenni, amíg…