Nos, akkor itt is az utolsó fejezet, amivel lezárom Melissa és Nathaniel történetét. Jó olvasást hozzá!:)
Mindenesetre ne aggódjatok, nem fogok eltűnni, a szavazás alapján február hetedikén felkerül a prológus az új blogomhoz, aztán rá két hétre pedig az első fejezet.:)
Akkor értünk az iskola parkolójához, amikor Castielék az utolsó számukat játszották. Az iskola előtt állt néhány rendőr, szóval áldottam az eget, amiért én alul jöttem, és nem úgy mentem el a rendőrbácsik előtt, hogy előtte már jól meghúztam Amber házipálinkáját. Lassan bepakoltuk Arminnal és ChiNoMimivel a cuccokat a színpadhoz, de a tömegtől ez eleinte elég nehézkesen ment. Armin és a barátnője (gyengébbek kedvéért igen, az ChiNoMimi) elkezdték a fiúk mögött összerakni a dolgokat, addig pedig beszaladtam az öltözőbe, és magamra kaptam azt a sötétkék, egy oldalt pántos miniruhát, amit az este folyamán szándékoztam hordani. Éppen ki akartam lépni az ajtón, amikor Deborah lépett be rajta. Rózsaszín ruhája gusztustalanul ki volt vágva mindenhol, de a csúnya fogsora jobban megrémített, mikor rám vigyorgott.
Mindenesetre ne aggódjatok, nem fogok eltűnni, a szavazás alapján február hetedikén felkerül a prológus az új blogomhoz, aztán rá két hétre pedig az első fejezet.:)
Akkor értünk az iskola parkolójához, amikor Castielék az utolsó számukat játszották. Az iskola előtt állt néhány rendőr, szóval áldottam az eget, amiért én alul jöttem, és nem úgy mentem el a rendőrbácsik előtt, hogy előtte már jól meghúztam Amber házipálinkáját. Lassan bepakoltuk Arminnal és ChiNoMimivel a cuccokat a színpadhoz, de a tömegtől ez eleinte elég nehézkesen ment. Armin és a barátnője (gyengébbek kedvéért igen, az ChiNoMimi) elkezdték a fiúk mögött összerakni a dolgokat, addig pedig beszaladtam az öltözőbe, és magamra kaptam azt a sötétkék, egy oldalt pántos miniruhát, amit az este folyamán szándékoztam hordani. Éppen ki akartam lépni az ajtón, amikor Deborah lépett be rajta. Rózsaszín ruhája gusztustalanul ki volt vágva mindenhol, de a csúnya fogsora jobban megrémített, mikor rám vigyorgott.
- Nem tűnsz olyan szomorúnak.
- Tényleg volt olyan gyengeelméjű, aki téged hozott el a bálra? – kérdeztem
keserűen nevetve, és kimentem az öltözőből. A fiúk akkor végeztek, szóval
könnyen felkerültem a színpadra, mert a megszámlálhatatlan lánysereg követte a
fiúkat, a többiek meg elmentek, gondolom, átöltözni. Az utolsó két év DÖK-ösei,
Melody, ChiNoMimi, és később Nathaniel segített az asztalról a puncsot és a
gyümölcsleveket alkoholra cserélni, és a színpad mögötti alkoholt pedig puncsra
és gyümölcslére váltani. Egyszerűen: megcseréltük a piát az asztalon és a
színpad mögött. Mikor ezzel végeztünk, Armin rájött, hogy kell akkor mixelni,
és ennek annyira megörült, hogy abba sem hagyta a zenélést. A többiek elmentek
átöltözni, én pedig addig kimentem a mixerekért. Megtudtam, hogy a rendőrök
azért voltak itt, mert az igazgató öccse az, és ő vitte haza az igazgatónőt meg
Louist. Hát, oké… A mixerek nem sokkal később megjöttek (mind a négy, pedig
csak hármat kértünk), és mikor megmagyaráztam az őröknek, hogy nekik miért nem
kell belépő, végre beengedték őket és elfoglalhatták a helyüket az asztaloknál.
Hamarosan a zenére visszatért a már csak feleekkora tömeg, és nekiálltunk bulizni.
Úgy éreztem, hogy valami kiment a fejemből, ami hamarosan be is ugrott – a
kocsikulcsot még nem adtam vissza Dimitrinek! Megkerestem hát, és
visszaszolgáltattam neki a járműnyitót és beindítót egyben. Szóval… a
kocsikulcsot. Aztán kértem az egyik mixertől egy Sex on the beach-et, és már
csak pár korty volt, mikor a kedvenc számom mixét hallottam meg Armintól. Na,
akkor gyorsan felhörpintettem a piám, és rohantam táncolni, az sem érdekelt,
hogy teljesen egyedül. A zene végén azonban megzavart valaki.
- Muszáj beszélnem veled. – mondta Nathaniel. Mivel sikerült Armint DJ-nek
használnom, boldognak éreztem magam, szóval úgy döntöttem, a pornós Nattel is
kedves leszek. De jó ez az új becenév… Pornós Nat. Rímel arra, hogy… Pornós
Nat.
Az említett személy megfogta a csuklómat, és a tornateremből áthúzott a
kertész-klubba. Nagyon hideg volt, vacogtam, de akkor a fiú elővett egy
kulcsot, és kinyitotta az üvegházat. A sor legvégére indultunk, és Nathaniel
végig hapcizott.
- Tudod, allergiás vagyok a pollenre…
- Akkor miért ide hoztál?
- A végén nincsenek olyan virágok.
Hát, rendben… Hátul valami fényt láttam, és hamarosan feltűnt, hogy a növények
közötti soron le volt terítve egy pokróc. Semmi más, csak egy darab pokróc.
Nathaniel leült rá.
- Gondoltam, ne álljunk… - habogta. Csendben leültem mellé, és bámultam őt.
Annyira zavarban volt, hogy a kezét tördelte és a pokróc szélét hajtogatta. Nem
sokkal később azonban előkapott egy kosarat. Felnyitotta a tetejét, és átlásztó
dobozba, vagy hogy mondjam, pakolt rántott húst és rizst vett elő. A gyomrom
nagyot kordult, azt jelezve, hogy jó lesz, ha azt a dobozt most sürgősen
megkapom. Nathaniel elnevette magát a korgó gyomromon, gondolom, ettől
gyengébbnek tűntem, és nem félt attól, hogy leharapom a fejét. Felém nyújtotta
a dobozt, amit felnyitottam, és a benne levő villával enni kezdtem. A húst
haraptam, de teljesen mindegy, mert borzasztó éhes voltam. Annyira a mai bálra
koncentráltam, hogy jóformán még enni is elfelejtettem. De nem baj, ezt nem
késő bepótolni…
Miután mindent betakarítottam, Nathaniel adott teát is (még jó meleg volt,
nyami), aztán elővett egy tortát. Kicsi volt, és CICA alakú! Nem hiszem el,
hogy ilyen aranyos velem…
- Ez cukiiiii! – tapsoltam, mint egy öt éves, és a tortát néztem. Igazából a
cicának csak a feje volt ’megtortásítva’, de borzasztó aranyosan nézett ki.
Nathaiel vágott belőle két szeletet, azt megettük, de aztán tele lettünk,
szóval a maradékot visszatettük a kosárba, amibe a rizst ügyesen beborítottam.
- Várj, ott csokis a szád – mondta Nathaniel, mikor már megint egymással
szemben ültünk. Lassan a számhoz nyúlt, és ujjbegyével leszedte a csokidarabkát
az alsó ajkamról. Micsoda intim pillanat…
- Figyelj. Beszéltem Amberrel, ő pedig azt a videót mondja nekem folyamatosan,
amit neked küldtek és állítólag én meg Melody vagyunk rajta. Megmutatnád?
Ugyanis nekem ilyen téren soha, semmi közöm nem volt a csajhoz.
- Valakihez pedig biztos volt… különben… hogy lettél volna olyan gyakorlott… a…
a… - zavaromban inkább a telefonomban kutattam az archivált üzenetek között.
Hamar meglett a videó, amitől összeszorult a szívem. Nathaniel közelebb húzott
magához.
- Az, hogy ügyes voltam, nem jelenti azt, hogy tapasztalt is. Bízz bennem!
- Ezt pont te mondod? – kérdeztem, mire ő mosolyogva megrázta a fejét. A kezébe
adtam a telefonomat, miután elindítottam a videót. Igyekeztem nem figyelni a
nyögésekre és a sóhajokra, Nathaniel ugyanis elég sokáig nézte a felvételt.
Mikor leállította, az arcomat a két keze közé vette, és annyira közel került
hozzám, hogy a szánk csak pár centire volt egymástól.
- Te hülye! – mondta vigyorogva. Értetlenül megráztam a fejem. Most meg mi van?
Nathaniel folytatta. – Sosem hordtam olyan ruhákat, Melodynak sosem volt vállig
érő rövid haja. A fiú hátán nem voltak foltok, pedig nekem még lettek volna. A
csaj lábán van egy tetkó, Melodyén nincs. És nem meglepő, hogy a fejüket
közelről sosem veszik? Honnan voltál te ebben olyan biztos? Meg egyébként is…
Londonban már sehol nincs olyan tábla, amire krétával írnak. Mindenhol
interaktív van, meg filctollas… de nem krétás. Illetve, két suliban még van, de
abba a legalja nép jár, a fal mállik, a tábla félig le van szakadva, és sosem
nézett ki így. Mellesleg, ha tovább nézted volna egy kicsit, rájöttél volna,
hogy ezek rohadtul németek… és utoljára, ami a legjobban felidegesített… nekem
nem is olyan kicsi!
- Ó. – csak ennyit tudtam kinyögni. – De mit vártál? Hogy nézzem végig?
- Jó lett volna, te butus – Nathaniel nevetve a karjai közé húzott, én pedig
megkönnyebbülten átöleltem. Hát egyikőnk sem tett rosszat a másiknak… Deborah
képes volt még most is kavarni. Hú, de nyakonvágnám egy péklapáttal… Vagy várj!
Meg is teszem. Csak előtte Nathaniellel idebent még…
Az aktusunk után kipirulva ráncigáltuk fel magunkra a ruhát, és mikor már
normálisan néztünk ki – rúzsom már nem volt -, visszamentünk a tánctérre.
Nagyon jól éreztük magunkat ketten, az egész estét együtt töltöttük, vedeltünk,
táncoltunk, csókolóztunk, és mindent, amit két szerelmes csinál. Úgy éreztem,
az életem végre sínen van. Amber egy csomó képet csinált rólunk, de az a
kedvencem, amikor Nathaniel hajol, hogy megcsókoljon, Castiel pedig ad neki egy
tockost. Jut eszembe – Castiel és Nathaniel kibékültek, mivel rájöttek, hogy
Deborah miatt nem éri meg veszekedni. Így persze kiderült, hogy egy csomó ciki
dolgot tudnak egymásról, amit nekünk elmeséltek, és undorodva nevettünk rajtuk.
Hajnali háromkor Nathaniellel kimentünk az udvarra.
- El kell mondanom még valamit.
Bólintottam.
- Tudod, van Anglia másik felében egy nagyon jó biosz-kémiás bentlakásos suli,
ahová Melody jár…
Újabb bólintás.
- És hogy apám neked köszönheően sokkal jobban figyel rám…
Bólintás.
- És… így… beadta oda a jelentkezésem.
Nem értettem, mi folyik körülöttem. Már megint nem lehetek boldog?!
- Itt akarsz hagyni?! – sipítottam. – Szeretlek, érted?! Te pedig itt akarsz
hagyni?! Szerelmes vagyok beléd, és tudom, hogy kettőnk között van valami…
erre… erre…
Választ sem várva elrohantam.
~ fél év múlva ~
- Jó lenne, ha a szerelmesek is rám figyelnének!
A barátommal belemosolyogtunk a kamerába, aztán felsikítottam, mert ő
belelökött a tengerbe.
- Ezt még megkeserülöd! – kergettem nevetve.
- Ahhoz el kell kapnod, nyuszi – kacsintott, amikoris rávetettem magam, és
mindketten a vízben landoltunk. A puha homokban ülve csókolózni kezdtünk, míg
Kentin el nem kezdett minket vízipisztollyak lövöldözni.
- Éhes vagyok. – jött oda hozzánk. – És még a tulajdon pasim sem akar jönni
velem.
Alexyre néztünk, aki gondtalanul napozott. A haját kifakította a nap, és olyan
barna volt, mint egy… fa.
Jó hasonlat, Melissa, tapsot neked…
- Mi feláldozzuk magunkat – jelentettem be, és megvártam, amíg a szerelmem
feltápászkodik a földről, a kezemet fogva felhúz, és Kentin után visz. Jót
ettünk, és a végén, fagyizás közben lefényképeztem a két fiút.
Mert hogy
ki a szerelmem? Ez a szőke idióta, aki úgy gondolta, még utoljára húzni fogja
az agyam.
Esze ágában nem volt elmenni, a jelentkezést egyből visszavonta, és tudatta az
apjával, hogy őt az az iskola nem érdekli, mert velem akar maradni. Mondhatom,
jó nagy pofont kapott ezért tőlem, de az utolsó egy órában is sikerült annyit
innunk együtt, hogy másnap együtt hányjunk. Aztán pedig… mindent együtt
csináljunk. Mert összejöttünk. Dimitri és Melody is összejöttek, ők
távkapcsolattal kezdenek, Deborah pedig úgy eltakarodott az iskolából, miután a
tömeg előtt jól felképeltem és mindenki kinevette, hogy öröm volt nézni.
Nem vagyunk Nathaniellel álompár a suliban – úgy hívnak minket, hogy stérberék
-, de kit érdekel, amikor a legjobb barátaink tudják, hogy ugyanolyan hülyék
vagyunk, mint ők? A nyárnak hamarosan vége, és mi visszatérünk a Sweet
Amorisba, végzősként. Végighajtjuk ezt az évet, aztán én elköltözöm Chicagoba,
mert ott van egy nagyon jó egyetem. Persze, csak ha felvesznek. És csak ha
Nathaniel is jön velem. Ugyanoda fogjuk beadni a jelentkezésünket, és együtt
fogunk lakni egy albérletben. Az egyetem után megpróbálunk orvosként
elhelyezkedni valahol, és úgy tervezzük, hogy családot alapítunk. Miután
összeházasodtunk, szülök neki egy darab gyereket, mert mindketten olyan
borzalmas személyiségek leszünk, hogy elég lesz egy gyereket felnevelnünk. Az
öreg Porcica ott lesz a babánkkal minden pillanatban, és vigyázni fog rá. Aztán
a mi gyerekünk is felnő, ahogyan mi tettük, és elmegy egyetemre, neki is
családja lesz. De sosem leszek magányos, mert Nathaniel velem fog élni. Amíg én
hetven évesen kötögetek, addig ő a boltban lesz, hogy vegyen nekem cérnát, tűt,
fonalat, meg mindent, amivel kötögetni szoktak. Még nem tudok kötni, de majd
megtanulok… Mindig Nathaniel fog főzni, mert rohadt ügyes, én pedig majd
takarítok. Teljes összhang lesz köztünk, csakúgy, mint most.
Ezek határozott tervek, és én biztos vagyok benne, hogy mind sikerülni fog.
Mert ez nem csak gyerekszerelem…
Nem akarom elhinni, hogy vége! Most itt sírok, mint valami hülye és ahh!:'(
VálaszTörlésSzerettem ezt a történetet, már akkor hatalmas rajongója voltam, mikor elkezdted írni (a kommentjeim néha elmaradtak, de végig itt voltam és olvastalak). Melissát nagyon megkedveltem, szimpatikus főszereplő volt. Örülök, hogy a végére minden rendbe jött, kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz happy end.
Köszönjük ezt a fantasztikus történetet, Cassie! Alig várom a következő blogod - én egészen biztos ott leszek és olvasni fogom!:)
Puszi,
Raina B.
Hát sajnos ennek is vége lett.... Nem szoktam hozzá szólni a blogokhoz de most az egyszer kivételt teszek.Imádom ezt a történetet egy részt többször is elolvastam amíg nem jőt a következő bár nagyon sajnálom hogy vége lett mégis nagyon tetszet ne hagyd abba az írást hisz tehetséges vagy benne,vérom a következő blogod azt is olvasni fogom és remélem az is ilyen jó lesz.Köszönöm hogy ilyen remek történetet írtál amit olvashatam.
VálaszTörlésNeee......Nagyon szerettem....:'(. Mintha egy ember ment volna el. :'((((
VálaszTörlésEddig minden írásodat imádtam, ajánlom siess a következővel!
Imádtam, köszönöm, hogy olvashattam!
Dorina
Úristen, nagyon szépen köszönöm a kedves kommenteket!:)
VálaszTörlésÉn is majdnem elsírtam magam, azt olvasva, hogy mennyire tetszett nektek a történet, és remélem, majd a következő is elnyeri a tetszéseteket - annak nagyon örülnék.:)
Mindig igyekeztem beleadni mindent, hogy tetsszen a közönségnek az adott fejezet, és most, hogy ilyen válaszokat kaptam, ilyen tartalmasat, és aranyosat, megjött a kedvem az íráshoz - még jobban, mint ezelőtt.
Ti tartjátok bennem a lelket, és nagyon köszönöm, hogy írhatok nektek !:) ♥
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKöszönöm szépen, örülök, hogy tetszett.:)
VálaszTörlésRemélem, a másik történettel sem fogok csalódást okozni.:)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésA képeket mozgó és nem mozgó képeket hol szerzed? Előzetesben is ! A blog fantasztikus! Kérlel válaszolj!!!
VálaszTörlésNem hiszem, hogy ezt a kommentet látni fogod, mert biztos elveszik a többi között, hisz már 2 év is eltelt, mióta a történet végét ért.
VálaszTörlésAmint megláttam, hogy Nataniel és Viktor a főbb fiúk, megörültem. Féltem, hogy ha elkezdem a blogot, akkor nem fogom megszeretni, ám hatalmasat tévedtem. A blog az egyik kedvencem lett.
Nagyon izgultam a részeken, és nagyon sokat nevettem is.
Az is tetszett, hogy Ambert ebben a történetben a főszereplő legjobb barátnőjévé varázsoltad, és hogy nem Rosa töltötte be ezt a szerepet.
Hihetetlenül élveztem a blogot, és sírtam is egy sort a végén.
Remélem a közeljövőben olvashatok még tőled ehhez hasonló alkotásokat!😊